Kedves Agi!
Azért nem tettem fel, mert egyetlen kötetem sincs. Édesanyámtól kölcsönzött
ből raktam néhányt föl. De, hogy mind bekerüljön a blogomba, ahhoz több
időre lenne szükség, és most a regényem befejezésére koncentrálok inkább.
Igaz még az előzőt sem jelentettem meg (anyagi okokból) de 2004 óta
fiókom őrzi ezeket a dolgokat. : majd nem két regény, egy forgatókönyv,
és versek. Honlapomon 5mp.hu. korkorkep olvasható néhány és ott
blogom magyarázatot ad eddigi dolgaimra. Egyszer talán átadhatok
mindent kedves barátaimnak., legalább olyan szeretettel, mint ahogyan
ezt itt most teszem. Köszönöm a kedves soraitokat. Élek az itt adódott
lehetőségekkel.

Előzmény

Válasz

Kedves Eta! Gratulálok a könyvedhez. Miért nem tetted fel a blogba, hogy több klubtag is el olvassa? Egy hozzáillő képpel, ha van kedved, szívesen olvasnánk a verseidet Ági

Előzmény

Válasz

Ez nagyon megható történet ,nagyon köszönöm .Szép estét kívánok Jucika

Válasz

Kópis Eta

Válasz

Egy hajléktalan anya
halott gyermekéhez
Hallgasd...!
..., hogy zuhog a zápor?
Veri nyomortanyánk...
...ködfalát...
Hallod?... Én drágaságom,
mily vígság, dáridó...,
dühöng odaát?...
Kis tested jégpáncélba
burkolta a kaszás, ...
de szûzi álmod... el nem lopja,
lelked már ott van..., odaát,
..., otthont talált.
Jönnek érted... nem adlak.
Ne félj! Kebelem melegít.
Édes, anyatejízû csókom...,
..., életet ad..., felhevít.
Óh! Jó volna még érezni
láztól remegõ testedet...,
..., de jaj..., jaj nekem,
már angyalok ringatják lelkedet.
Míg tûz égetett..., élt még
bennem is csöpp remény.
kihûlt a vulkán, reményvesztett,
..., semmibe tekintõ..., megkövült
anya lettem én.

Maradványodat... ringatom,
ernyedten..., elalélva...,
tán eszem is bomlik már?
Nõvérkéd félõn..., hozzám simulva,
remegve kérdi: ..., „mért nem sír
a kishúgom..., anyukám?”

Tágranyílt õzikeszemébõl egy
rakoncátlan könnycsepp szökik,
..., majd holdfény arcán lepereg.
Jéghideg tapintásodba...,
..., beleremegve, mint „künt”
a zápor elered..., már
bömbölve kér számon tõlem,
s jaj..., keservét, bánatát
..., nem csillapíthatom.
Halott orcádra letekintve
megszáll a béke, nyugalom.

Csend ül már nyomortanyánkon,
gyászos, halotti, búlepte csend.
A fájdalom aludni tért.
Szívem kamrája jéggé dermedt,
mélyen bezárta parányi életed.

(Forrás: Kópis Eta: Fény és árnyék között, című verseskötet, megyjelent
200l - ben

Válasz

Megható történet.

Válasz

Áldott, békés ünnepeket!

Jöjj velem!

Bíborköntöst sző válladra a szerelem
Virágot szórok lábad elé, halvány liliomot,
vérvörös rózsát, égkék ibolyát. Jöjj velem!
Megaranyozom nappalod, földerítem az éjszakád.
Lecsókolom homlokodról nyomasztó gondod.
Helyette dalból, vágyból koszorút fonok.
Szívemtől – szívedig kérek szerelmet és adok.
Vigyázok lépteidre, követlek, mint árnyék.
Ez élettől vagy nékem te örök ajándék,
hogyan is lehetne hát bennem ártó szándék?
Jöjj velem, kövess és szeress, szeress, szeress!
A szerelem tüze megtisztítja lelkünk.
„Soha” ki nem oltja hatalmas szerelmünk.
Tied lesz a gondolatom, egész éltem, álmom.
Kettőnknél boldogabb nem lesz e világon.
Lelkem is derül már, mert így szerethetlek.
Árva a szív lélek nélkül, és ha nem szerethet.
Fáradt, kongó és kietlen, mint
elhagyott, üres „templomi szentély”.
Légy te benne víg énekszó, mely
felveri a boltozatok csendjét!

Válasz

Megható történet.

Válasz

Zsóka igazán kedves vagy, hogy ide is feltetted ezt a szép és megható történetet köszönjük Ági

Válasz

Köszönjük ezt a nagyon szép, megható történetet!

Válasz

Nagyon, nagyon gyönyörű történet és az embernek óhatatlanul könnyeket csal a szemébe.

Válasz

Igazán megható történet

Válasz

Nagyon szép szívet szorító írás.Köszönöm

Válasz