Szeretet.

Tudod arra gondoltam,
hogy mikor egy lélek
a földi világra megérkezik,
ajándékba az életet kapja,
az életet, ami a csúcs maga,
de, aki a csúcsra születik,
az nem éli át
a csúcsra jutás nagyszerűségét,
nem tudja,
milyen nagyszerű helyen van...
hogy érezhető legyen az élet csodája,
ahhoz talán fel kell jutni
a legmagasabb pontjára,
oda,
ahonnan a legjobb a kilátás:
ajándékba nem kapható,
az embernek magának kell
odáig elérnie,
oda, ahol legszebb az élet:
sokszor nehézségek,
szenvedés árán is,
időnként már-már feladva,
de aztán erőt gyűjtve
mégis folytatva...
az ittlét talán akkor él célhoz,
ha az ember meghódítani képes
a hit, a remény, és a szeretet
égbe nyúló hegycsúcsait:
hit, remény, szeretet,
az élet legmagasabb,
legcsodálatosabb csúcsai,
róluk lehet legjobban látni,
hogy a sokszor szidott élet
mégiscsak szép,
mégiscsak isteni alkotás.