GYERMEKNAPRA

Kicsik és nagyobbak,
szülők szeme fénye,
kiket elvarázsolt egykor
a nagymamák meséje
tarka virágok közt
réten ugrándoztak
így örültek akkor
a viruló tavasznak.
Kis kezecskéikkel
szívet készítettek,
anyák napját köszöntve
vígan énekeltek,
szívecskéket őrizzük
örülve a mának,
másképp köszöntik már
az édesanyákat.
Nagyobbak lettek,
megnőttek a drágák,
önállóan járják
életüknek útját.
Megőrizve minden
gyermeki emléket,
ők olvasnak gyermeküknek
szép Tündér meséket.

/idgam//Farkasné Magdi/

Válasz

Juhász Gyula: Harmóniák

Szenvedni tudj és tűrni merj
És várni, sírni, érni,
A szirtek párnáján pihenj
S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!
És minden veszne, törne bár
S ha semmit el nem érne,
A lelked él még s vár reád
Titokkal teljes és vigasszal teljes éje.

Válasz

Pecznyík Pál: Mi az imádság?

Az imádság:

A hívő ember lélegzetvétele; érte szíve Isten iránt, hálával van tele.
Égbe szálló mélységes hódolat; Istenünkkel a legbensőbb, szent, titkos kapcsolat.
Beszélgetés, őszinte, gyermeki; Atyával, ki a gyermekét, áldja és szereti.
A lélek szerve, amellyel lélegez; imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz!
Lelkünk szárnya, mely felfelé emel; Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel.
Csodás ének, lelkünk szép éneke; miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele?
Betegeknek esdő, mély sóhaja; Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha.
Lelki fohász, Istenhez, kit szeret; aki Fiát áldozta fel, minden bűnös helyett!
Földi kérés, válasz rá mennyben van; Atyánknál, kit válaszáért, imádunk boldogan.
Hálaadás a sok szépért, jóért; mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért!
Csodás oltár, melyen áldozhatunk; hálaáldozattal azért, amit ad hű Urunk.
Felelősség, mert felelős vagyok; azokért, kiket imámban, szívemben hordozok.
Emberekhez lehajló szeretet; imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket.
Vallástétel, merjük hát vallani; Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani!
Lelki szemünk, amellyel láthatunk; már láthatjuk égi hazánk, melyet ád hű Urunk!
Felemelt kéz, s míg felemelve van; bűnünk felett, világ felett, győzhetünk boldogan.
Mély hódolat, hű Teremtőnk előtt; alázatunk, ha őszinte, Szentlelkével betölt.
Bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn; ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül!
Alázatos bűnbocsánat kérés; kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés.
Megbékülés égi Teremtőnkkel; aki békére törekszik, minden gyermekével.
Már e testben, drága benső élet; hűséges imádkozókra vár, az örök élet!

Válasz

Köszönöm kedves Gizella.

Válasz

Egy kissé szomorkás üzenet ,ez az élet rendje ,vannak boldogabb pillanatok is ........

hisz te vagy az a hűséges társ, kivel összekötött rég,
Isten jóvoltából sok-sok boldog év.

Válasz

Ne menj még kedves

Ne menj még kedves, ne hagyj magamra,
mert ha elmész elveszek ebbe a gonosz világba,
hisz ez a világ nem becsüli azt a sok gyönge öreget
ki életerős ember többé sosem lesz.
Ne menj még kedves, ne menj tőlem el,
mert nélküled többé már én sem létezem,
hisz te vagy az a hűséges társ, kivel összekötött rég,
Isten jóvoltából sok-sok boldog év.
Ha mégis elmész, hidd el, hogy hamar követlek,
mert árvaként úgy sem lelem majd a helyemet,
hiszen ki árvaként él, akit itt hagyott a párja,
mint élőhalott bolyong ebbe a szívtelen világba.
Kun Magdolna

Válasz

Köszönöm szépen ezt a csodás verset ........

Te vagy a pajzsom, a menedék városom
Te vagy a védőm, segitőm, orvosom,
Kihez mehetnék vigaszt hol találok?
Egyedül cak nálad ezért hozzád futok.
Megragadom kezed én el nem engedem,
akarom, hogy mindég itt legyél melletem,

Válasz

Az utolsó idők népe.
·
Nekem győzni kell

(Testvérem Gruncic Éva saját verse)

Az élet rövid, mulló mint a virág,
tegnap még bimbó volt, holnap már hervadt ág.
Istenem, ha igy van, hogy holnap már nem leszek,
a mát hogyan éljem hogy veled legyek.
Egy cél áll előtem a pályát végig futni
dicsőn célba eléd leborulni,
de a pálya olyan rögös egyedül nem birom,
segits nekem Uram, benned bizom nagyon.
Mikor elindultam azt gondoltam bután,
látom már a végét, átérek én simán.
Biztam önmagamban, hogy egyedül is tudom,
de hamar rádöbbentem, nélküled nem birom.
Jöttek nehézségek, próbálták a hitem,
többször azt gondoltam, hát nem szeret az Isten?
Ezt nem lehet kibirni, a hur tülfeszült,
de mikor hivtalak az mindjárt megenyhült.
Te vagy a pajzsom, a menedék városom
Te vagy a védőm, segitőm, orvosom,
Kihez mehetnék vigaszt hol találok?
Egyedül cak nálad ezért hozzád futok.
Megragadom kezed én el nem engedem,
akarom, hogy mindég itt legyél melletem,
hogy érezem áldásod, békeséged rajtam,
nehogy félre álljak, ha úgy érzem hogy baj van.
Ha ragaszkodom hozzád, tudom velem maradsz,
S igy válvetve veled könyebb lessz a harc,
mert győzni akarok, nekem győzni kell,
és nálad nélkül ezt soha se érem el.

Válasz

((( ADY ENDRE : AZ ÚR ÉRKEZÉSE...
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom. )))

Válasz

Karinthy Frigyes
.
Nem mondhatom el senkinek
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

Válasz