Ma van a költészet napja – József Attila születésnapja
http://magyarno.com/ma-van-a-kolteszet-napja-jozsef-attila-szuletesnapja/

Ma van a költészet napja: József Attila születésnapjára emlékezve számos irodalmi, művészeti programot rendeznek. Lesz például Budapesten Versmaraton, Nyíregyházán versolvasási rekordot szeretnének felállítani, Sopronban “verskommandó” indul, Pécsett József Attila összes verse elhangzik, Londonban pedig irodalmi estet tartanak.

Budapesten a számos irodalmi esemény közül kiemelkedik a Versmaraton, amely a Thália Színházban kezdődik 11 órakor. Az eseményen Az év versei 2013 című kötetben szereplő csaknem száz költő olvassa fel műveit. Az eseményt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nyitja meg, az eseményről a közmédia is beszámol.
A Művészetek Palotájában a kortárs magyar költészet meghatározó alkotói, köztük Juhász Ferenc, Csoóri Sándor, Lator László és Kányádi Sándor részvételével egész napos rendezvénnyel ünneplik a költészet napját. Napközben interaktív gyerekelőadás, “versjátszóház”, verspont, este pedig a kortárs magyar líra reprezentatív körképe, ünnepi versest várja az érdeklődőket.
Nyíregyházán a legnagyobb létszámú versmondás magyarországi rekordja dőlhet meg csütörtökön. A tervek szerint a Bujtosi Szabadidő Csarnokban 1500-an fogják együtt szavalni Váci Mihály Én szőke városom című versét, ezzel megdőlhet a miskolciak által 790 fővel tartott verselési rekord. A csúcskísérleten csaknem háromszáz fogyatékkal élő, valamint vak és gyengénlátó diák is részt vesz majd a tervek szerint, utóbbiak a vers Braille-írásos verziója segítségével csatlakozhatnak a versmondókhoz.
Pécsett József Attila összes verse elhangzik zongoramuzsika mellett csütörtökön. A költő műveit Galkó Balázs színművész adja elő, a zongorakíséretről Márta István zeneszerző gondoskodik a Művészetek és Irodalom Házában délelőtt tíz órától éjfélig tartó versmaratonon.
Sopronban a Petőfi Színház verskommandóval köszönti a költészet napját: már reggel fél kilenckor az autóbusz-pályaudvaron “ajándékoznak” verseket az utasoknak, majd délelőtt iskolákba, közintézményekbe, kórházakba térnek be a művészek, kora délután pedig a Tűztoronyban, könyvtárakban és a GYSEV vasútvonalán szavalnak. A kevéssel fél három után induló személyvonaton indulnak Kapuvárra, majd a menet közbeni szavalás és húsz percnyi várakozás után visszaindulnak Sopronba, ekkor is versekkel lepve meg az utazókat.
Hét év után utoljára közlekedik csütörtökön a veszprémi Versbusz. Az idei rendezvényen a három alapító tag, Bencze Ilona, Hűvösvölgyi Ildikó és Kőrösi Csaba színművészek mellett Csehy Zoltán, Hizsnyai Zoltán, Németh Zoltán felvidéki magyar költők, valamint Dávid Roland gitáros-énekes lép fel. A Versbusz utasai mondanak verset helyi járaton, idősek otthonában, múzeumban, középiskolai kollégiumban és tartanak rendhagyó irodalomórát általános iskolásoknak.
A brit fővárosban is megemlékeznek csütörtökön a költészet napjáról a Londoni Magyar Kulturális Központ szervezésében. Az irodalmi est megálmodója Tibor Fischer magyar születésű angol író, az ő ötlete nyomán az intézet online antológiát állított össze Inspired by Hungarian poetry – British poets in conversation with Attila József (Ihlet a magyar költészetből – brit költők párbeszédben József Attilával) címmel. Januárban brit költőket kértek fel arra, hogy József Attila verseire reflektáljanak egy-egy új verssel. A felhívásra 16 poéta írt verset József Attila angol nyelven megjelent költeményei nyomán. A gálaesten az antológiából tartanak felolvasást brit költők.
A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünneplik Magyarországon, ebből az alkalomból számos kulturális rendezvényt tartanak az egész országban.

MTI



BÚS MAGYAR ÉNEKE

Száll az ének a mezőnek, esti szellő hollószárnyán,
Valami kis kopott ember énekelget búsan, árván
Bolondságról, szerelemről, kora őszről, illó nyárról
S körülötte elterülő néma magyar pusztaságról.

Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,
Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.

Titokzatos messzeségben istent keres magyar hangja,
Régi honát, testvéreit – mást se tehet – siratgatja.
Piros kedve pillangó volt, sárba fulladt ott Erdélyben,
Zöld reménye foszlányai meghaltak a Felvidéken.

Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,
Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.

Nincsen csak egy citerája, húrjai az égig érnek,
Rajt’ pengeti balladáit véres könnynek, könnyes vérnek.
Mámor esték elszállottak, ott fagytak a Karsztok alján
S ismeretlen menyasszonya tört liliom, olyan halvány.

Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,
Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.

Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon
S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom.
Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset
S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed:

Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre
S hazáján ha segíthetne, élne mégis mindörökre.

1922 első fele

magyarno.com