Most akkor ki is a beteg?

Ez év márciusban kezdődött az egész egy torokgyulladással. Vidáman tekertem 60 kilométert, de most valahogy nem esett annyira jól - mintha fájna a torkom egy kicsit, biztosan hideg volt a folyadék, amit hoztam magammal és ezzel letudtam a dolgot. Hazaérve azért megnéztem a tükörben a torkomat már amennyire látni lehetett és nagyon be volt pirosodva vagy inkább lila volt, ezért elmentem a dokihoz hátha ad valamit. Adott is  toroköblögető gyógyszert, ellátott jó tanácsokkal pihenésre ítélt ne igyak-egyek hideget stb. Eltelt két hét és a várt javulást helyett, minden maradt a régiben azzal a különbséggel, hogy benyeltem egy kanál iszonyú forró levest (elvégre a meleg ételtől nem tiltottak el), ami még rosszabbá tette a torkom színezetét most a barnás-lilás színekbe néhol egészen sötét majdhogynem fekete árnyalatok is vegyültek. Szépen múltak a napok, sőt hetek, de semmi a torkom szivárványszínű én egyre rosszabb kedvű – na, ennek fele se tréfa – irány a gégészet. Ott aztán megállapították, hogy rosszindulatú daganat van a torkomban -   sugárkezelésre kellett járnom közben kaptam két kemoterápiás kezelést is többször vettek szövetmintát. Legutolsó vizsgálatom egy pet-ct vizsgálat volt a Laky Adolf utcában. Nagyon kulturált hely le a kalappal nem volt tülekedés nagy a csend, minden olyan nyugodt, szinte jól éreztem volna magam, ha nem tudom, miért vagyok itt. Az asszonykám elkísért, együtt vártuk, hogy sorra kerüljek. A falra ki volt rakva képekkel illusztrálva a vizsgálat menete percre lebontva, tehát tudtam, hogy közel három órás vizsgálatnak nézek elébe. Kint már rég besötétedett sorba hívták a betegeket előzetes felmérésre. Értem ez alatt például milyen betegségei volta ezt megelőzően, mennyi a súlya, magassága megmérték a vércukorszintet stb. Ezen is túl voltam, már csak maga a vizsgálat volt hátra. Nyugodtan ücsörgünk sorunkra várva, amikor a néma csendbe hatalmas ricsaj robban elemi erővel. Nem tudtam hova tenni, ilyet az ember csak óvodában vagy bölcsődében hall azt hittem valaki bekapcsolt valami rádiót ez annyira nem illet, ebbe a környezetbe. Sajnos pont szólítottak be kellet mennem a vizsgálóba. Két óra múlva mikor végeztem kérdezem az asszonykámat mi volt ez? Elcsukló hangon mondja.  Megjött a Mikulás.  A Hungária körútnál kezdtem tisztábban látni az utat akkor is csak a könnyeimen keresztül. Eddig arra nem gondoltam, hogy ez a betegség nem nézi a kort.