A FARKAS ÉS A RÓZSA

"Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először.
Milyen szép! - gondolta. - Milyen kecses!
Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerű! - mondta a páva. - Semmi szín,
semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű.
- Hát hogy néz ez ki?
"Mind ilyenek vagytok." - gondolta a farkas a fák közül.
- "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót."
 
A társasághoz hamarosan csatlakozott a
vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg mi? - fanyalgott a róka.
- Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya! - röfögte a vaddisznó.
- Ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét.
Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne,
egy vízcseppecske hullott a földre.
"Hát nem látjátok, hogy fáj neki?"
- gondolta a farkas. -

" Miért kell bántani? "
 
- Nem szeretem a virágot!
- dörmögte a medve. - Tépjük ki!
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát,
de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát
- Megszúrt!
- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka.
- Ki kell irtani!
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra,
és kíméletlenül a földbe taposta.
A többiek megtapsolták.
 
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében.
"Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők! "
Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról,
aztán előjött a fák közül. Odament az összetört,
meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről.
Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának,
és belefektette.
- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg,
hogy nekik nyíljál ...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte,
lelkének egy darabja is ottmaradt a földben,
a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából,
nem akart hinni a szemének.

A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek.

A farkas csak állt némán, a virágot nézve.

Hirtelen furcsa melegséget
érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.”
 
 
Vedd észre a szépet és a jót az életedben!

/Aquarius Kincsei/