Üzemeltető: Fordító

A karácsony!

„Megtanultunk hagyományokban élni, de meg kell ismernünk a valóságot. Szentté, dogmává, és hittételekké lettek emelve hazugságok, amelyek évszázadok alatt hagyományokká lettek, hogy az igazság ne legyen meglátható, és megtalálható.”

Írásom célja, hogy tényszerűen, a történelmi, egyháztörténelmi, és legfőképpen a biblia tények, valamint a józanész alapján elegendő tájékoztatást, és eligazítást adjak a karácsony ünnepéről.

A karácsony "Jézus Krisztus születésnapja, testet öltése" a római katolikus egyház szerint december 25.-e, az ortodox katolikus egyház szerint január 6.-a.

A karácsony szó a szláv korcun, vagy kracsun szóból ered, amely átlépőt (téli napfordulót) jelenti. A német megfelelője Weihnachten (szent éjszakák). A karácsony szót a XIII. század óta használják Magyarországon keresztény ünnep értelmében.

A mai kereszténység egyik legnagyobb ünnepe a karácsony.

Az ünnep napjának megválasztása sok problémát okozott, mert III-IV. században számos egymásnak ellentmondó nézet uralkodott Jézus születését illetően. Egyiptomban a III. sz. elején tesznek említést Jézus születésnapjáról, mint ápr. 19.-ról. Későbbi katolikusok máj. 20.-ára tették, vagy nov. 25.-re. 243-ban Itáliában, és Afrikában a márc. 25.-i napéj egyenlőségtől számítva márc. 28.-ra tették. Mások szerint április 18-án, görögök közül némelyek szerint április 6.-án, Tertullianus szerint március 25.-én, ismét mások szerint január 6.-án van. 260-ban írt Klementinák, már úgy értelmezik a karácsonyt, hogy március 25.-e. Julius Africanus kronolografiájában március 25.-re tette a fogantatást, és dec.25.-re a születést.

Nem véletlen, hogy egyes nagy tekintélyű hittudósok, mint Origenész (184-254), és alexandriai Kelemen (157-216) azon az alapon tiltakoztak Jézus születés napjának megünneplése ellen, mivel csupán csak a pogány uralkodók, mint az egyiptomi fáraó (I. Móz 40:20), Antiochusz Epiphanész, vagy a Nagy Heródes (Mk. 6:21) a hírhedt betlehemi gyilkos ünnepelte a születése napját.

A bibliában említett néhány születésnapi ünnepség túlnyomó része pogány uralkodók ünnepei voltak, ezek az ünnepek teljesen összefonódnak tobzódásokkal, különböző erkölcstelenéggel és bálványimádásokkal, és nem egy ilyen ünnepség komoly tragédiában, és ítéletben végződött. Lásd: (1 Móz. 40:20-23), vagy Mát. 14:6-10-ben alámerítő János meggyilkolása. A Jób 1:4-5 verseiben megemlíti, hogy Jób miután gyermekeinek születésnapjai sora lejárt, elküldte értük és megszentelé őket, és jó reggelt áldozatot mutatott be mindnyájukért számuk szerint. „Hátha vétkezetek az én fiaim és gonoszt gondoltak Isten ellen az ő szívükben.” Látható Jób történetéből is hogy a születésnapi ünnepségek, és tivornyáktól féltette gyermekeit a fedhetetlen Jób is. Sem a zsidó ószövetségi, sem az újszövetségi apostoli egyházban nem ünnepeltek Isten emberei születésnapot. Így egyetlen egy olyan Ige sincs a bibliában, hogy Jézus Krisztus ünnepelte volna a földi születése napját, vagy ezt az apostolok, és tanítványai megünnepelték volna. Semmilyen történelmi, és bibliai alapja sincs a karácsony, vagy Jézus születése napjának megünneplésére.

A Bibliai ünnepek húsvét, pünkösd ünnepeivel nem szabad összekeverni a karácsonyt, mert míg azok Istentől rendelt ünnepek, a karácsony az nem. Valamint nem szabad összekeverni más polgári ünnepekkel sem, mivel azoknak meg volt a maga társadalmi, természeti okai (menyegző, szüret stb.), mivel ezek valóságos alapokon álló ünnepek.

Eredetileg a december 25.-e Mithrasz Nap Isten emlékére megült Sol Invictus (Legyőzhetetlen Nap), ugyanis ebben az időben van a téli napéj forduló, amikor a nappalok hosszabbodása elkezdődik. A "Legyőzhetetlen Napnak" hívták, ugyanis az éjszaka felett ezen a napon győzedelmeskedik a nappal. Ezt a napot ünnepelték a rómaiak, mint a Nap Isten születésnapját. Ez az ünnepnap bírt az egyik legnagyobb pogány befolyással a IV. század elején birodalomban.

December 25.-én a pogány Rómában Circus Maximusban nagyszabású kocsiversenyekkel szórakoztatták a tömegeket – látványos az égbolton vágtázó napisten mítoszának megjelenítése volt. Ez lett átalakítva a betlehemi színjátékokká. Az ajándékozás a kezdetektől ismert, előzménye a pogány római újévi ajándék volt. A római világban a Saturnália a vidámság, és ajándékozás napja volt. Ekkor feldíszítették zöld növényekkel a házakat, és világító lámpákat helyeztek el. A gyerekeknek, és szegényeknek ajándékokat adtak, és áldozati lakomákon hódoltak a Napistennek.

A karácsony december 25.-i megünneplése mellett a Niceai zsinaton iu. 325-ben döntöttek, hogy a „legyőzhetetlen nap” napja a napisten születésnapja legyen a Jézus Krisztus születésnapja.

A Nagy Konstantin által összehívott Niceai zsinaton a császár, mint Pontifex Maximus képviselte magát övé volt a végső döntés. A kompromisszumokra kész elvilágiasodott egyház, kész volt mindent megtenni, hogy államvallássá, és uralkodó egyházzá legyen. Ennek érdekében kész volt a pogány ünnepekre ráülni, és átértelmezni nem foglakozva azzal a ténnyel, hogy ezek által különböző hazugságokat, és pogány ünnepnapokat építenek be a hitrendszerükbe, és ez által a pogány ünnepek tovább vivői, és fenntartói, és megőrzői lesznek.  A niceai zsinaton lett a bibliai hét hetedik napjából, a szombatból, a pogány napisten heti ünnepnapja a vasárnap a pihenőnap, és a hetedik nap. A IV. században keleten is meghonosodott a karácsony, mert Honorius Arkadius államilag kötelezővé tette. Antiokiában 380 körül, Alexandriában 430 körül kezdik el ünnepelni. A karácsony átvétele a nagy ellenállás miatt Jeruzsálemben tartott legtovább, még a keresztények között is. Az V. századtól a katolikus liturgiában beveszik az előkészület idejét, az adventet, amihez rengeteg pogány népszokás kapcsolódik. Az egyház igazi célja az adventtel, hogy tovább erősítse a karácsony vallási jelentőségét. Semelyik más ünnepnek nincs ilyen előkészületi, és várakozási ideje.

Az apostolok hagyományaitól elhajolt egyház, amikor államvallás lett Nagy Konstantin idején, még gyorsabbá lett a teológiai, és erkölcsi romlása Már elsősorban nem a pogányok felé történő evangelizálás útján akart lelkeket nyerni, hanem a császári törvényeken keresztül, amelyeket kötelező, vagy ajánlatos volt megtartani. Ekkor döntöttek úgy, az elhajolt keresztény vezetők, hogy a Legyőzhetetlen Nap napja Mithras születés napja legyen ezután Jézus születésnapja. Mivel így nem ünnepelhetik Mithrasz születés napját a pogányok hivatalosan, hanem mint Jézus születés napját. Sok teológusnak is ez a véleménye. Azért is lehet ennek alapja, mert korábbi feljegyzések a karácsonyról, és annak megünnepléséről nincsenek, és maguk az apostolok sem ünnepelték Jézus születésnapját, legfőképpen nem a "Legyőzhetetlen Nap" napján, vagy éppen Mithrasz születés napján a karácsonyt december 25.-ét. Erről az újszövetségben sem az apostolok közvetlen tanítványainál semmilyen utalások nincsenek.

A karácsony katolikus megünneplésnek igazi célja egy pogány ünnep kiszorítása volt. A római birodalomban a Napisten ünnepét a téli napforduló után (dies invicti Solis = a legyőzhetetlen Nap ünnepe-ként) ünnepelték. Kezdetben az év végi ünnepség a szilveszter, újév és a karácsony egy ünnep volt, a katolikus egyház, hogy vallási tartalmát a karácsonynak kiemeljék, ezért az évvégét elválasztották a karácsonyi ünneptől.

Római időszámítást is megváltoztatta az egyház i.u. 525.-ben Dionysius Exiguus számításai szerint határozták meg Jézus születésének évét, később Kepler megvizsgálta, és bebizonyította, hogy a csillagászati számításai pontatlanok voltak. Így lett időszámítás szerinti dátum, és a krisztus szerinti dátum, és a kettő nem egyezik meg. A probléma további része az, hogy az sem tisztázott még teljesen, hogy Jézus Krisztus ie. 3,4,6 vagy 7-ben születtet. Mivel a csillagászati alapokon nyugvó számítások sem megalapozottak, mivel nem egy bolygó együtt állásról, és nem is üstökösről van szó a bibliában, mivel ezek egyikére sem igaz, hogy egyszer csak feltűnnek, egy ideig haladnak, majd egy helyen Betlehemi jászol felett pedig megállnak. Ez más égi jel volt.

A katolikus egyházi ünnepekhez sok kialakult hiedelem fűződik, így a karácsonyi éjféli miséhez is. Például ezt egy átmeneti időszaknak tartják, mert ekkor kezdődik az új katolikus egyházi év. Pld. Ilyenkor az ég kinyílik, és látni az angyalokat, vagy meg lehet érteni az állatok beszédét.

A karácsonyi ételekhez bőség, és egészség varázsló hiedelmek, és jósló rítusok fűződtek, és fűződnek.

Az ország sok katolikus helyén jósoltak, pld. Az esti mákos tésztával a lánynak férjet a következő évre, vagy dióból egészséget, betegséget, vagy halált a családtagoknak. Hagymával a jövő évi időjárást.  A karácsonyi asztal minden tárgyához a jövő évi termékenységet a gabona, és az állatok hasznát befolyásoló, vagy gyógyító, egészség varázsló rítusok, és hiedelmek fűződtek. Például a magkeverékeket az asztalon hagyták vízkeresztig, majd az állatok ételébe szórták, az abroszt ezek után vetésnél használták. Karácsony éjszakáján megjelennek kísértetek, volt "családtagok", és ekkor kileshetők a boszorkányok.

Ezeknek persze semmilyen valós alapja sincs, és látszik, hogy a karácsony mennyire mélyen gyökerezik a pogány tradíciókban, és legfőképpen az okkultizmusban.

A Teuton törzsek is hasonló módon ünnepelték december 25.-t. Szent fát égetek, fenyőfát állítottak, ettek, és mulattak. A karácsonyfa a XVII. sz.-tól Német területről terjed el. Karácsonyfa = életfa.

Karácsonykor senki sem dolgozhatott, az ételt előre el kellett készíteni.

A Myriai Miklós püspökből pedig formáltak Mikulást. A betlehemi jászol bálvány csoport felállítása Assisi Ferenc nevéhez fűződik.

Mivel a karácsonynak, mint napnak semmi köze sincs a bibliához, és Istenhez, és Isten Fiának születéséhez, és hazugságokra épül, amelyeket további hazugságokkal, és pogány hiedelmekkel, és okkult hagyományokkal szőttek át, valamint olyan kép, és szobor imádatok történnek ezen az ünnepen, amely minden bibliát, és Isten akaratát ismerő ember számára elfogadhatatlan.

Jézus születésének dátuma ismeretlen. Az ősegyház a karácsonyt nem ünnepelte, hanem az Urunk kereszthalálát, és feltámadását.

Több kérdés felmerül:

1. Ha december 25.-ke a legyőzhetetlen napisten születés napja, és nem Jézus Krisztus születésnapja. Akkor miért kell hazugságban élni hivőknek, és egy hazugságon alapuló ünnepet megünnepelni?
2. Ha a keresztények sohasem dátumot ünnepelnek, hanem azt, ami történt, és nem „Jézus születésnapját”, hanem Krisztus megszületését. Akkor miért tanítják mégis azt, hogy Jézus Krisztus születés napja december 25.-ke? Ez már csak a szokásos vallásos magyarázkodás, és a hazugságok leplezése.

Az apostolok számára ismeretlen ünnep volt a karácsony Jézus születésének ünnepe, mert ezt iu. 325-ben a niceai zsinaton határozták meg.

A bibliában mind a 4 evangélista részletesen leírja a Jézus alámerítkezését (újjászületését), vagy Jézus kihallgatását, és kereszthalálát, és több más történetet is. Jézus földi megszületésének részleteiről csak 2 evangélium Máté, és Lukács írt. Ebből is kiderül az a tény, hogy a földi megszületésénél sokkal fontosabb volt elhívása, szolgálata, végül a legfontosabb küldetése az emberiség bűnéért történt halála, és feltámadása.

Jézus nem születhetett december 25.-én mivel a pásztorok áprilistól –novemberig tartózkodtak éjjel a szabad ég alatt a nyájjal.

Luk. 2:8.

„Voltak pedig pásztorok azon a vidéken, akik kinn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájuk mellett.”

Téli időszakban, Izraelben is beterelték istállókba, aklokba az állatokat. Ha az állatok egész évben kint tarthatók lettek volna a természetben, akkor nem lett volna szükség annyi állattartó hely építésére. A vendégházak esetében alsószintjén tartották az állatokat. A felső szinten laktak a tehetős vendégek. A szegény vendégek pedig az alsó szinten kaptak helyet, ha az állatokkal nem volt tele az alsószint.

Luk 2:1

„És lett azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeíratassák”

Római császárok téli évszakra nem adtak ki az egész birodalomra, olyan népszámlálási rendeletet, amelyben minden férfinak családostul szülőföldjére kellett volna menni. Ez is azt bizonyítja, hogy Jézus nem karácsonykor született, hanem tavasztól őszi időszakig valamikor.

Soha nem ünnepelték az apostolok, és tanítványai Jézus születésnapját, hanem várták, és ma is várják az ő benne hivők az Ő dicsőséges visszajövetelét. Amikor örökélettel ajándékozza meg az ő benne hivő embereket.

Egyetlen olyan születésnapról sem tudunk a karácsonyon kívül, hogy valakinek a születésnapján csecsemőkori fotói, vagy festményei, vagy szobrai előtt leborulnak az emberek. Születésnapon mindig abban a valóságában tiszteljük, az ünnepeltetett, amelyben éppen van. Amikor csecsemő akkor csecsemőként, amikor felnőtt akkor felnőttként, és amikor pedig örökké való testben van, akkor abban. Isten Fiát már nem csecsemőként, hanem mindenható Isten Fiaként, a Megváltóként lehet imádni. Egy felnőtt embert csecsemőként tisztelni születésnapján felháborító, és megalázó dolog, nem hogy az Isten Fiát. Az Ő létezésének kezdete nem a földi megszületése, hanem az, amikor létrehozta a mindenható Atya, amikor még nem voltak galaxisok, csillagok, bolygók, és teremtett lények. Ő rajta keresztül teremtetett minden, ami a világunkban van. Akinek létezése előbb volt, mint földi megszületése.

Mivel Jézus születés napja valójában nem a karácsony, hanem az a Napisten, vagy Mithrasz isten születése napja, ezért ennek Jézus Krisztus születésével való összemosása komoly bűn, hazugságok sorozata. Jézus Krisztus országa az igazságra épül, és nem hazugságokra. Jézus valódi egyháza nem hazugságokra, hanem igazságra épül. Nem akar rá ülni pogány istenek ünnepnapjaira, azért hogy a pogány ünnepnapokon is uralkodjon, és uralkodó vallás legyen. Jézus országa, és egyháza nem ebből a világból való.

Az egyháztörténeti korszakunkban nem a messiás megszületését kell várni, hiszen már több mint 2000 éve megszületett, hanem visszajövetelét. Mindig az üdvtörténetnek megfelelően kell várni a különböző Isteni kinyilatkozásokat. Tudatlanságot mutat az, amikor valamely egyház Jézus karácsonyi megszületését várja, és arra készülnek, ahelyett hogy visszajövetelére készülnének. Jézus példázatában lévő balga szüzeknél is rosszabb szellemi állapotra utal az ilyen egyházi gyakorlat.

A karácsony gyökerei tisztán a pogány római Mithras, és napisten kultuszból ered.

Valójában mi történt, és történik karácsonykor?

1. Jézus semmiképpen nem a téli időszakban született, mert télen Izraelben is a pásztorok behajtják állatokat, és nem tartózkodnak velük a szabad ég alatt. A biblia leírás pedig arról szól, hogy az angyali üzenetet a pásztorok a szabadban kapták, amikor kint tartózkodtak éjjel a nyájjal.

2. Nem Jézust születés napját ünneplik meg, hanem valójában Mithras (nap isten) születés napját, amelyet hazugság alapján Jézus születése napjának nevezték ki.

3. Nem illik senki születésnapjának mondani egy olyan napot, ami ráadásul, egy általa nem elfogadott "isteni" személy születésnapja, és azt megünnepelni, mintha azaz ő születés napja lenne.

      4. Legfőképpen nem illik hazudni, főleg nem az egész világnak.

5. Amikor egy felnőtt embernek a születésnapját ünnepeljük, nem illik lekiskorúsítani, és azon a napon csecsemőként tisztelni, mert Jézus sem csecsemő már, hanem földi születése óta eltelt 2000 év. És főleg azért nem mert Isten fia. Sok ember meggondolatlanul játszik Jézus nevével a karácsonyi időszakban, pedig az Isten fiának nevével nem szabad játszani, főleg nem úgy mintha egy gyermek lenne.

6. A biblia sehol sem tanít arról, hogy vallási alapokon bárkinek a születésnapját meg kellene ünnepelni. Ebből kifolyólag senkit nem lehet arra kötelezni, vagy arra felszólítani, hogy ünnepeljen meg egy vallási születésnapot.

7. Bármelyik napon lehet szeretett napot ünnepelni, és ajándékozni, de valakinek a születés napjánál nem.

Ámen.