Ismerjük el, kevesen valljuk be, hogy rajongunk az őszért. Nem szívesen ázunk el a novemberi hideg esőben, nem vesszük szívesen, ahogy tép és cibál bennünket a korántsem barátságos őszi szél, nem örülünk az egyre rövidebbé váló nappaloknak, az egyre kopárabbá váló kert látványának, a réteges öltözködésnek és a gyérülő napsugárkínálatnak. Halottainkra is ebben az időszakban emlékezünk.

Ugyanakkor a verőfényes őszi napoknak, a fák és a bokrok csodás színeinek és az erdei sétának az őszi avaron megvan a maga varázsa. Hiszen szeretett Petőfink is „tudja Isten, hogy mi okból”, de kedvelte ezt az évszakot, és megszületett költészetünk egyik legszebb sora:

„S hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét.”

Mi szólhat még az ősz mellett? Például az, hogy a vége ennek az évszaknak az adventi várakozás, a karácsonyra való felkészülés időszaka. Amikor igyekszünk lassítani a mókuskeréken, több időt tölteni a családunkkal és a barátainkkal, amikor válogatunk az ajándékok között vagy éppen mi magunk próbálkozunk meg az elkészítésével, amikor élvezettel kortyolgatva a forró teát egy-két órára belemerülünk egy karácsonyi filmbe vagy egy romantikus regénybe.

Az egyre hosszabbodó őszi estéken érdemes kutatnunk különleges ünnepi receptek után, programokon törni a fejünket a két ünnep közötti időszakra, vagy éppen megtervezni a rokonlátogatásokat.

És hétvégén, ha sikerül elcsípnünk egy viszonylag szélcsendes időszakot, merészkedjünk ki egy utolsó sétára a természetbe a nap bágyadt sugarainál, hogy még egy pillantást vethessünk a színpompás őszi tájra.

Fjodor Tyutcsev :  Szép őszi estében

A szép őszi estében valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye –
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.

/Szabó Lőrinc fordítása/

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak, és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak, és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?

Wass Albert