A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados - évezredes - használatban csiszolódott népzenei hagyomány anyanyelvünkhöz hasonló érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket". (Kodály Zoltán)

A népdal a magyar népzene legősibb formája. Emberi érzelmeket és gondolatokat testesít meg, fejez ki. Szerzőiket nem ismerjük, a legtöbbjük nemzedékről-nemzedékre szállva, szájhagyomány útján keresztül maradt ránk.

A 18. század közepéig senki sem foglalkozott a magyar népdalok gyűjtésével, mivel éneklésük mindennapos és természetes volt. A népdalok és a szövegek feljegyzése már a 19. században elkezdődött. A tudományos népdalgyűjtéssel a 20. század elejétől foglalkoznak népdalgyűjtőink. Népdalaink eredetének kinyomozása elsősorban Kodály Zoltán és Bartók Béla – 20. századi zenetudósaink, zeneszerzőink - nevéhez fűződik.

Jankó János, id.:  A népdal születése

Népdalaink a népi kultúra virágai. Zengő ajkakon élő remekművek, melyek a tudatlanok kincsének és a tanultak élő csodájának tekinthetők. A népdalok világa évezredes fejlődésben kiérlelt, leszűrődött művészet, amely kis arányaiban olyan tökéletes, akárcsak egy nagyszabású mestermű. Szabályok és rend nélkül virulnak, virágos rétté nyílnak, mérhetetlen harmóniájú teljességgé.

Stílusuk szerint a magyar népdalok két csoportra oszthatók: régi és új stílusú népdalokra.

A régi stílusú népdalok nagy része több száz éves, gyökereik a honfoglalás előtti időkre nyúlnak vissza. Az új stílusú népdalok keletkezése a 18 - 19. századra tehető.

 
 Legértékesebb zenei kincseink a régi dallamok. Régi stílusú népdalok például a "Felszállott a páva (mp3)", "Megrakják a tüzet (mp3)" című magyar népdalok.

A Felszállott a páva című népdal a legrégebbiek közül való pávatípusú dalunk.
E nagyon régi népdalok közé sorolhatók a siratóénekek, regös dallamok és gyermekjátékdalok is. Az ősi magyar siratók 2-3000 éves archaikus formák, amelyek a magyarság ázsiai őshazájából származnak. A legismertebb a "Kiszáradt a tóbul" és a "Katona vagyok én" kezdetű dallam.

Új stílusú népdalok például az "A csitári hegyek alatt (mp3)", "Csillagok, csillagok (mp3)" címűek. A régi- és új stílusú magyar népdalok egymásnak szerves folytatásai.
 

 
A magyar népdal stílusjegyei:

1/ Egyszólamúság (unisono)
2/ Pszalmodizáló ("zsoltározó" vagy "beszédszerű")
3/ Jellegzetes ritmusképletek
4/ Néhány általános keleti stílusjegy: a tempó és előadásmódban a rubato (szabadon) és a parlando (elbeszélve)
5/ Szűk hangterjedelmű dallamvilág
6/ Pentatónia
 
 

 A régi stílusú népdalok jellemzői, ismertető jegyei:

1/ Dallamvonal: ereszkedő, a dallam első sora helyezkedik el a legmagasabban, majd fokozatos átmenettel az utolsó a legmélyebben
2/ Szerkezet: kvintváltó, a dal első fele egy kvinttel (öt hanggal) mélyebben megismétlődik
3/ Hangkészlet: többségében lá-pentaton, öt hangból álló (ľ-sz-m-r-d-l,) hangsor, amelyben nincs félhang távolság
4/ Sorai: általában négysorosak, legtöbbször kis szótagszámmal
5/ Előadásmód: gyakran parlando (elbeszélve), rubato (szabadon) vagy tempo giusto (feszesen)
 

Az új stílusú népdalok jellemzői, ismertető jegyei:

1/ Sorai:
-azonos első és utolsó sor
-általában négy sorosak – visszatérő szerkezetűek
-több szótagszámúak, mint a régi stílusú népdalok
-a középső sorok az elsőhöz viszonyítva gyakran kvinttel (öt hanggal) magasabban vannak
2/ Szerkezet: általában kupolás, vagyis a két középső sor magasabb hangokból áll
3/ Hangkészlet: hétfokú (dúr vagy moll jellegű), elvétve lehet pentaton is
4/ Előadásmód: legtöbbször tempo giusto
5/ Ritmus: alkalmazkodó

Canzi Ágost Elek: Szüret Vác vidékén

A magyar népdal ma is él, és mindaz aki dalolja, tovább élteti ezt a más nemzetek dalaitól és zenéjétől teljesen különböző műfajt, amely magyarságunk egyik legszebb kifejezése.