VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK

A megbocsátás hatalma

Saját poklunk tornácán..

Gyakran azért érezzük magunkat letörtnek, depressziósnak, letargikusnak, mert sérelmeink és nehezteléseink kísérteteivel viaskodunk; s ebben a reménytelen harcban elégetjük életenergiáinkat. Netán harcban állunk önmagunkkal, nincs önbizalmunk, vagy valaki a múltban megsértett, igazságtalan volt velünk szembe, s ezt nem tudjuk megbocsátani. Valami történt, ami súlyos sebet ejtett gondosan ápolt egónkon, lelkünk vérzik, szenved és senyved. Lehet, hogy csak egyetlen szúrós mondat hangzott el, egy néhány másodperces roppant kellemetlen esemény történt, de mi újra- és újra levetítjük fejünkben ezt a történetet. A sértődöttség hangján belső párbeszédet folytatunk, vagy akár hangosan vitázunk jelen nem levő ellenfelünkkel, védjük az igazunkat, foltozgatjuk az amúgy is agyonfoltozott kis én-ünket. Igazából csak röpke pillanatot tartott az esemény, de újra- és újra felelevenítjük, véget nem érő történetként újra kivetítjük elménk képernyőjére. Az elme nem tesz különbséget a valóság és elképzelés között, ezért az incidens újra- és újra megtörténik velünk, valahányszor felelevenítjük azt.
"Ugyan, hogy képzeli ez a felfuvalkodott, hogy engem, engem így megsértsen? Hogyan tehette ezt velem? De én majd megmutatom neki!.."- árad belőled a szégyenérzet, a düh, a csillapíthatatlan harag és a bosszúvágy. Gyomrod összeszorul, torkodban egy lenyelhetetlen gombóc kellemetlenkedik és érzed, hogy a sírás fojtogat. Ugyan már rég elmúlt a kellemetlen incidens, de elmédben még mindig zajlik a harc. A múltbeli sérelem emlékének forgatókönyvét újraírod, olyan válaszokat adsz, amelyeket nem tettél meg akkor, s vérmes bosszúhadjáratot indítasz abban a jövőben, ami most nincs. A valóság az, hogy az önmagad által készített film drámájába veszel bele, miközben az erős érzelmek tengerében energiáid csak fogynak és fogynak, szétforgácsolódnak elméd harcmezején. A benned dúló harag megmérgezi a múltat, elrabolja a jelen pillanatát és félelmetessé teszi a jövőd.
(A cikk részlet Kery Ervin: A tudat rejtelmei c. könyvéből. )

(Folytatjuk)

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 9 éve

Tegyünk rendet a lelkünkben hogy tisztán lássuk azt hogy miért is van bennünk dűh és harag mások iránt ...igy megszabadulsz a mult megmérgezettségétől ,a jelenben élhetsz és a jövőben is tiszta lelkiismerettel lépsz be .....köszönöm .....

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: