Kinél december 5-én este, kinél 6-án reggelre érkezik a Télapó, másnak a Mikulás jön, egy biztos, ilyentájt kezdődik az Euphorbia pulcherrima, azaz a mikulásvirág tündöklése. A Mexikó trópusi vidékein őshonos növény gyönyörű piros levelei már az ott térítő ferencesek figyelmét is felkeltették: ők használták először karácsonyi dekorációnak.

A levelek alakzata miatt "karácsonyi csillagnak" is nevezett mikulásvirágról őshazájában két legenda is kering. Az egyik az 1500-as évekre nyúlik vissza, amikor is egy nagyon szegény mexikói kislány azon búslakodott, hogy nem tud a karácsonyi ünnepségre ajándékot venni. Bánatát látva egy angyal azt tanácsolta neki, a templomhoz vezető úton gyűjtsön növénymagokat, és azt vigye ajándékba. Így is tett, és a következő hajnalra a magokból csodaszép mikulásvirágok nőttek.

A másik - 17. századi - legenda főszereplője egy Pedro nevű fiú. Ő is a templomba indult, hogy megnézze az ott kiállított betlehemet. Jobb híján az út széléről szedett zöld ágakat, hogy ajándékba vigye a kis Jézusnak. Sokan kinevették, ám amikor lefektette a jászolhoz az ágakat, gyönyörű piros levelek lepték el azokat.

Betlehem az oaxacai katedrális előtt

Mexikóban karácsony előtt ma is cserepes mikulásvirágokkal díszítik az utcákat és a betlehemet a templomok előtt. Persze, nekik könnyű, hiszen ott a kertekben, parkokban akár 4 méteresre is megnő ez a lombhullató bokor.

Aki viszont nálunk a lakását díszíti fel az ünnepekre a tűzpiros (vagy rózsaszín, esetleg fehér) levelű mikulásvirággal, jó, ha lélekben felkészül az előbb-utóbb óhatatlanul bekövetkező könnyes búcsúra. Mivel a trópusi növényt nálunk télen árulják, előfordulhat, hogy már a hazavitel után nem sokkal hullatni kezdi a leveleit. Ennek oka lehet, hogy útközben megfázik, ami csak később derül ki, amikor kb. 1 hét múlva megnézzük a gyökereit: ha a végek fehérek, van remény, ha megbarnultak, akkor annyi…

A másik probléma, hogy az ünnepek után a mikulásvirág hajtásai elkezdenek megnyúlni, aminek oka lehet, hogy kifogyott belőle a növekedést gátló szer, amellyel a kertészetben lekezelték. Ha mégis sikerül kielégíteni az igényeit (szűrt fény, 16-23 fok közötti hőmérséklet), és megmarad, legkésőbb áprilisra akkor is ledobja a leveleit. Ilyenkor a mazochista (na, jó, nevezzük inkább kihívásokat kedvelő) növénybarát megpróbálkozhat a további neveléssel, hogy a következő télen újra virágzásra bírja. Mi még nem találkoztunk olyannal, akinek ez sikerült volna, de elvileg működhet a dolog, ha az alábbiak szerint járunk el: Áprilisban a hajtásokat kb. 10 cm-esre vissza kell vágni, majd a növényt néhány hónapig hűvös, sötét helyen pihentetni kell (pl. egy zacskóval a fején).

Ha szép bimbós példányt választunk, tovább gyönyörködhetünk benne

Öntözni csak ritkán szabad, ha a földje már kezd kiszáradni, mert kutyatejféle lévén elegendő vizet tud raktározni. A nyár végén aztán jöhet a következő trükk: őshazája rövid nappalait kell utánozni, azaz olyan helyre kell tenni, ahol 12 óránál kevesebb ideig éri fény. A papírzacskó ilyenkor is jó szolgálatot tehet, mert már egy esti szobai világítás is tönkreteheti addigi munkánkat. Kb. 8 hét után aztán kezdhetjük normálisan locsolni, tápoldatozni, és ha minden jól megy, karácsonyra ismét pompás mikulásvirág díszítheti a lakást. A nagy gyönyörködés közepette azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy rokonaihoz hasonlóan a mikulásvirág is mérgező, tejnedvével jobb nem kapcsolatba kerülni.

Minden tiszteletünk azé, aki a fent leírt procedúrát sikerrel végigcsinálja, és nyugodtan vessetek a mókusok elé, de töredelmesen bevalljuk: minden évben új példányokat veszünk, a felkopaszodott növényeket pedig szívfájdalom nélkül hajítjuk ki. Bocs.

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél