"Egy szép nyári a napon a színek arról vitatkoztak, ki is ér a legtöbbet, kit szeretnek jobban az emberek. A Sárga állította, a nyertes csak ő lehet. A napfény, sok virág és gyümölcs az ő színét hordja. Az irigységről persze mélyen hallgatott, de sárgadinnyét büszkén emlegette.


- Na! Mindenki jegyezze meg, hogy én, a Kék vagyok a legfontosabb mert én a tenger színe vagyok, és a szem színe is lehetek. Nekem is vannak híveim a gyümölcsök és virágok között.
- Na persze! - replikázott Piros. Mindenki maradjon csendben, most rólam beszéljünk. Én jelzem a szeretetet, és szerelmet. A tüzet én festem meg. Követőim nekem is vannak a gyümölcsök és virágok között.
- Most aztán elég legyen! Miért nem rólam a Fehérről beszélünk? Hisz én vagyok a szűzies ártatlanság, a tiszta lélek jelképe.
- Ha egy kisgyerek orvost lát, sírva is fakad félelmében! az is miattad, a Fehér miatt van! dörmögte Fekete.
- Hallom mit morogsz! Te... te... aki maga a sötétség, a gyász, a félelemmel teli éjszaka. Tőled is sokan félnek! Közölte mérgesen Zöld. Feketét majd megütötte a guta. 
- Ne gondold, hogy nyerhetsz! Tudod minek a színe vagy te? Az éretlen gyümölcsnek, vagy esetleg a kerítésnek.
- Nana és a remény? Annak is én adom a színét!A Sárga és Kék csitítani kezdte őket.
- Fogjunk inkább össze. Mi ketten például helyettesíthetjük a Zöldet, mikor nem ér rá.
- Tééényleg! A Kék és A Sárga összekeverve Zöld- ismerték el a többiek. Most kezdődött az igazi hangzavar. Mind azt találgatta, kivel kellene párt alkotni ahhoz, hogy legyen barna,... lila... rózsaszín.. és így tovább, de ekkor kitört a zivatar, elmosta a színeket, és egy nagy zavaros pocsolya lett belőlük.
Tudjátok mi mentette meg őket? A zivatar után az égbolton megjelent egy hétszínű híd. Azóta minden nyári zápor után láthatjátok. 
Ő őrzi a színeket, hogy soha ne tűnhessenek el.
Ezt a gyönyörű hidat úgy nevezik 
SZIVÁRVÁNY!"