A tarka girlandok között csillogó szikrát szórtak a hópelyhek a karácsonyi fényben, embertömeg hömpölygött az ünnepi forgatagban. Egy szőke kislány hosszú kabátjában a játékbolt kirakata előtt tétován megállt, szétnézett, mintha keresne valakit. Senkinek nem tűnt fel az egyedül kóborló gyermek.
Várt egy kicsit, majd a kirakathoz lépett, s homlokát a hideg üveghez tapasztva rácsodálkozott a mozgó figurákra. Az egyik eladó észrevette és mosolyogva ki intett a kislánynak. A gyermek lyukas kesztyűjében visszaintett boldogan.
- Megint itt van, - szólt oda az asszony a pénztárosnak.
- Be kellene hívni, had játsszon egy kicsit. - válaszolt az éltes asszonyság.
A fiatalasszony kiment, megfogta a kislány kezét és a játékbirodalomba bevezette.
- Gyere kicsim, nézd meg a kínálatot, és játssz, amivel akarsz, ha kedved tartja.
- Köszönöm, nem tehetem. Édesanyám soha nem engedte meg, hogy összefogdossam az árut, ő is boltban dolgozott, a betegsége előtt. - válaszolt szomorúan.
- Hol van most az édesanyád?
- Az angyalok karában énekel fent a mennyei kórusban, nagyika mindig ezt mondja, de én tudom, hogy meghalt, és az Úrnál szolgál.
- Hány éves vagy, van testvéred? - érdeklődtek tovább.
- Kilenc múltam, és nincs testvérem, édesapám messze dolgozik, egy másik országban. Karácsonyra hazajön és elvisz a messzi mamámhoz fel a hegyekbe, ahol száncsengővel járjuk be az erdőt. Maguk jártak már a havasokban, látták a fenyőerdőt? Onnan jobban látni a csillagokat. Szeretek ott lenni, mert nagyon kedvesek az emberek.
- Milyenek? Ott mások, mint itt? - vallatták tovább.
- Igen. Itt a nagyit megszólják, mert nincs szép ruhám, és a cipőm lyukas. Az iskolában összesúgnak mögöttem, és szegénynek csúfolnak. Nem volt ez mindig így. Még élt anyu, mindent megkaptam. Sokat vásároltunk együtt. Ismertük a környék összes turkálóját, ha volt valami különleges szép ruha eltették nekem, anyu kimosta, kivasalta, nagyon csinos voltam benne. Nagyikával nem mehetünk, nincs egy fillérje sem ruhára, mert kell a csekkekre. Apu is keveset keres, a házunk részleteit alig fedezi, mindig mondja, legalább lesz hol lakjak, ha ő már nem lesz velem. Beteg, fél tüdeje van.

Nyílt az ajtó, csend lett, a beszélgetés fonala megszakadt. Az eladó készségesen a belépő hölgyhöz fordult.
- Miben segíthetek? -kérdezte kedvesen.
- LEGÓ-t szeretnék a fiamnak, azt a nagy dobozost, ami a kirakatban van.
- Betetszene jönni holnap érte? Nincs raktáron, de zárás után beveszem.
- Nincs nekem arra időm, hogy ide futkossak, húszezerért most is beveheti, - sziszegte.
- Sajnálom asszonyom, nem tudom megbontani a kirakatot, a nyitva tartás alatt.
- Mert, nem akarja, inkább a lányával kokettál. Maguk, mind egyformák! Kérem a vásárlók könyvét! - kiáltott dühösen.
- A gyermek nem a lányom, és semmiben nem akadályoz. Egy potenciális vevő, ha lesz pénze vásárolni fog, most ismerkedik a játékokkal.
- Jó lesz a körmére nézni, mert az effajta könnyen a zsebébe csúsztat valamit, csak rá kell nézni. - szólt megvetőn, éles gúnnyal.
A kislány nagy szemekkel az asszonyra nézett. Szemét elöntötték a könnyek, és ajtó felé indult. Az eladó utána lépett, átölelte a kislányt, és így szólt.
- Asszonyom a pénztárban megtalálja a panaszkönyvet, és most jól figyeljen, hogy ezt is be tudja írni, és utána hagyja el a boltot dolga végeztével! Ez a gyermek, napok óta a kirakat előtt áll epekedve. Behívtuk melegedni, és azért, hogy játsszék kicsit, de nem nyúlt semmihez, mert úgy nevelte az édesanyja, míg élt. Ön belegázolt a gyermek lelkébe, megtépázta a becsületét! Ha érdemesnek tartanám arra, megkérném, hogy kérjen tőle bocsánatot, de a maguk fajták erre képtelenek. -fejezte be megvetően.
Az asszony nem szólt semmit, csak elviharzott
- Kislányom, ne sírj. - erre tényleg mások az emberek...
A kislány kibontotta magát az ölelő karokból. Szemét megtörölte, és kedvesen visszaszólt.
- Köszönöm szépen a kedvességüket. Kezét csókolom, kellemes ünnepeket kívánok maguknak!
Az ajtóból még visszanézett arcocskáján már nyoma sem volt az angyali mosolyának, őzike szemében mély szomorúság költözött és lyukas kesztyűjében búcsút intett.
Nem látták többé a gyermeket.