Ádventi örvendezés Utaidat vágyva kerestem,S utaid megtaláltak engem.Csodáidat látni akartam,S ámulok rajtuk szakadatlan.Titkaidat bogoztam egyre,S most, mint gyermek az egyszeregyre,úgy nézek rájuk, dicsekedvén,ujjong szívem kegyelmed kedvén;mert szereteted egyszerûség,irgalmasságod csupa hüség,s egy értelme van a keresztnek:hogy megkerestek és szeretnek!Hát hirdetem, hogy útja száz vanminden szívhez a nagyvilágban,keresni kell és rátalálni ma,akinek Ő a vágya álma;kinek batyuja az a „nincsen",megtalálja a gazdag Isten. Fejes Ádám
Szabadi LíviaA várakozás ideje Várom a havat, hófehéret, a száncsengőt, a nevetésed, piros sapkának fehér bojtját... Kandallótűz meleget ont ránk. Várom a téli nagy csodákat, feldíszített karácsonyfákat, narancs-fahéj illatú estet... Békességet, nyugalmat, csendet! Várom a családok mosolyát, a búcsút intő gondok sorát, a szívekbe költöző imát... Mikor jön végre egy jobb világ? Várom karácsony ígéretét, lelkekbe lopott szeretetét...
Törő Zsóka: ADVENT Búcsúzik november,kopogtat december,a Remény csillagaragyog a szemekben. Ahogy a Megváltó érkezését várták,úgy várja mindenkiszíve titkos vágyát. Jöjj el hát, oly rég vártbékesség, szeretet,tedd te boldogabbáa jó embereket ... Tisztítsa meg lelkünkaz ünnep várása,a frissen hullott hó,karácsony varázsa... Felejtsünk haragot,sértődést, bánatot,tanuljunk Jézustólsok-sok alázatot ... Tanuljuk meg tőle,mi a megbocsájtás,ne legyen közöttünkveszekedés, bántás ... Adventnek idejéngyőzzön a Szeretet,tegyük boldogabbá,aki velünk lehet ... Fedje be a rosszatcsillogó hólepel,hiszen decemberben minden szív ünnepel. Ajándékba idén adj forró ölelést,lelket melengető,erőt adó reményt ... Ne legyen szívünkben fájdalom és ború,legyen a karácsony Szeretetkoszorú ...
Szép Tündérország támad föl szívembenIlyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. . . . Bizalmas szívvel járom a világotS amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. . . És valahol csak kétkedő beszéd Hallok szomorúan nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlenS ne csak így decemberben(Juhász Gyula: Karácsony felé)
ADVENTI HÍRNÖK
Friss fenyőág Szerző: M. Fresch nyomán: Hamar István Adventi hírnök: friss fenyőág,Lobog az első gyertyaláng!Karácsonyt várva lázban a föld,Isteni gyermeket köszönt.Ujjong a szívünk, dalra gyúl,Nincs már messze az Úr! Adventi hírnök: friss fenyőág,Lobog már két kis gyertyaláng!Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,Betér a szívünk ajtaján!Ujjong a szívünk, dalra gyúl,Nincs már messze az Úr! Adventi hírnök: friss fenyőág,Lobog már három gyertyaláng!Múlnak az évek, életünk száll,De utunk végén Jézus vár!Ujjong a szívünk, dalra gyúl,Nincs már messze az Úr! Adventi hírnök: friss fenyőág,Lobog már négy kis gyertyaláng!Azt mondta Jézus, visszajön még,Újjá lesz akkor föld és ég!Ujjong a szívünk, dalra gyúl,Nincs már messze az Úr!
ÉGI KÜLDÖTT Megnyílott az ég bársonya, fényárban egy égi csoda, angyal szállt le a mennyekből, szárnya fehér hópehelyből. Arany színű haja lebben csillagoknál fényesebben, égszín selyem a ruhája, ezüst békét hint a tájra. Angyal ő, az ég küldötte, ajándékot hoz a földre, könnyű lépte tovalibben, örömöt hagy minden szívben. Érezzük a lelki békét, csodáljuk éteri lényét. Szeretetét adja néked, meleg ölelését érzed. Ha a szíved kitakarod, ajándékát befogadod, boldogság kíséri fényét, megleled újra a békét. Legyen a karácsony végre minden ember menedéke ! Költözzön szívünkbe derű, legyen az ünnep gyönyörű ! Törő Zsóka verse
SZENT-GÁLY KATA: KARÁCSONY ELŐTT Már hó szitál a fenyvesek közöttés korán beálló esték fénye ég,oly mély csend s én úgy készülődömujjongó szívvel Istenem, feléd. Most én megyek, Te jártál már a földön.Ó, hány karácsonyt játszottam neked!Amim csak volt, a két kezdbe tettem:egymás után egy hosszú életet. Mondd vársz reám? Olyan remegve kérdems oly boldogan, mint szentestén kölyök.Most rajtad áll, hogy szívemet betöltsed Csitt!Angyal jár a zárt ajtók mögött.
BABITS MIHÁLY: CSILLAG UTÁN Ülök életunt szobámban,hideg teát kavarok...Körülöttem fájás-félésködhálója kavarog.Kikelek tikkadt helyemből,kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy igéretes csillagot.Ó ha most mindent itt hagynék,mennék a csillag után,mint rég a három királyok betlehemi éjszakán!Gépkocsin, vagy teveháton -olyan mindegy, hogy hogyan!Aranyat, tömjént és mirrhátvinnék, vinnék boldogan.Mennék száz országon át, mígutamat szelné a vám.,,Aranyad tilos kivinni!''szólna ott a vámos rám.,,Tömjéned meg, ami csak van,az mind kell, az itteni hazai hatalmak fényétméltón dicsőíteni.''Százszor megállítanának, -örülnék, ha átcsuszom:arany nélkül, tömjén nélkülérnék hozzád, Jézusom!Jaj és mire odaérnék,hova a csillag vezet,te már függnél a keresztenés a lábad csupa seb,s ahelyett hogy bölcsőd körészórjak tömjént, aranyat,megmaradt szegény mirrhámma lkeserü szagu mirrhámmal kenném véres lábadat.
Kommentáld!