NÉHÁNYAN úgy vélik, hogy az alvás kész időpocsékolás. Minden napra jól betáblázzák magukat; egyik ügyféltől vagy baráttól rohannak a másikig, és csak akkor zuhannak ágyba, ha már alig állnak a lábukon. Mások éjszakákon át hánykolódnak hajnalig, és bármit megadnának, hogy egyszer végre kialhassák magukat.

Miért van az, hogy egyesek képtelenek elaludni, mások meg mindenáron talpon akarnak maradni? Vajon az alvás luxus vagy létszükséglet? Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk ezekre a kérdésekre, tudnunk kell, mi történik, amikor alszunk.

Az alvásba merülés rejtélyei

Hogy pontosan mitől veszíti el az ember az öntudatát és alszik el, még mindig megfejtetlen titok. A kutatók abban viszont egyetértenek, hogy az alvás egy összetett folyamat, melyet az agy irányít a biológiai óránk diktálta 24 órás ritmus szerint.

Ahogy öregszünk, úgy változnak az alvási szokásaink is. Egy újszülött egymás után többször is elalszik rövidebb időszakokra, naponta összesen mintegy 18 órát töltve alvással. Az alváskutatók szerint bár néhány felnőttnek napi három óra is elegendő, vannak, akiknek tíz órára van szükségük.

Nem olyan rég a kutatók rájöttek, hogy miért okoz akkora „traumát” néhány tizenévesnek a reggeli felkelés. Ez is a bioritmusban mutatkozó eltérésekkel magyarázható. Amikor a gyermekek serdülőkorba lépnek, a biológiai órájuk mintha előreállítódna, így később kívánkoznak ágyba, és reggel tovább aludnának. Ez az eltolódás normális, és a tizenéves kor közepe vagy vége táján általában megszűnik.

A biológiai óránkat vegyi anyagok működtetik, melyek közül már sokat azonosítottak. Egyikük például a melatonin. Feltehetően ez a hormon váltja ki bennünk az álmosságérzetet. A melatonint az agy termeli, és néhány tudós úgy véli, hogy ez lassítja le a szervezet anyagcseréjét közvetlenül azelőtt, hogy az ember elalszik. A melatoninszint emelkedésével a testhőmérséklet és az agy vérellátása csökken, az izmok pedig fokozatosan ellazulnak. Az ember lassanként belemerül az alvás titokzatos világába. Mi következik ezután?

A természet „főtápszere”

Mintegy két órával elalvás után a szemünk gyors, ugrásszerű ütemben elkezd ide-oda mozogni. A tudósok ennek a jelenségnek a láttán két fő fázisra osztották fel az alvást: a REM- (gyors szemmozgásos) alvásra és a nem REM-alvásra. A nem REM-alvás négy további stádiumra bontható fel. E négy stádium alatt az alvás fokozatosan egyre mélyebb lesz. Normális esetben a REM-alvás és a nem REM-alvás többször is váltják egymást az éjszaka folyamán.

Legtöbbször REM-alvás közben álmodunk. Ugyancsak ebben a fázisban lazulnak el legjobban a test izmai, lehetővé téve, hogy az ember kipihenten ébredjen fel. Ezenkívül néhány kutató szerint az újonnan megszerzett információk ebben a fázisban válnak részévé a hosszú távú memóriakészletünknek.

Mély alvásban (a nem REM-alvás 3. és 4. stádiumában) a legalacsonyabb a vérnyomás értéke és a szívverés ritmusa. Ezáltal pihen a keringési rendszerünk, és így a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélye is csökken. Emellett ilyenkor termelődik a legtöbb növekedési hormon. Néhány tizenéves szervezete 50-szer több növekedési hormont termel éjszaka, mint nappal!

A tudósok feltételezik, hogy az alvás az étvágyunkra is hatással van. Rájöttek ugyanis, hogy Shakespeare szavaival élve az alvás valóban „főtápszerünk az élet lakomáján”. Az agyunk az alváshiányt éhségérzetként értelmezi. Alvás közben a szervezetünkben megnövekszik a leptin mennyisége. Ennek a hormonnak az a feladata, hogy tudassa velünk, ha már eleget ettünk. Amikor a kelleténél tovább maradunk ébren, kevesebb leptin termelődik, ezért több szénhidrátot kíván a szervezetünk. Ha tehát megfosztjuk magunkat az alvástól, az nagyobb szénhidrátfelvételhez, majd pedig elhízáshoz vezethet. (Lásd a „Délutáni szieszta” című részt a 6. oldalon.)

Elengedhetetlen az egészséghez

De ez még nem minden. Az alvás során a szervezetünk könnyebben megköti a szabad gyököket, vagyis azokat a molekulákat, melyek állítólag hatással vannak a sejtek öregedésére, sőt még rákos megbetegedéseket is okoznak. A Chicagói Egyetemen egy nemrégiben végzett vizsgálat keretén belül 11 egészséges fiatalembernek hat napon keresztül napi négy óra alvásnál többet nem engedélyeztek. A hatodik napra a sejtjeik úgy működtek, mint a 60 éves embereké, a vérük inzulinszintje pedig olyan volt, mint egy cukorbetegé! Az alváshiány még a fehérvérsejtek és a hidrokortizon nevű hormonhatású szteroid termelődését is befolyásolja, melynek következtében az ember védtelenebbé válik a fertőzésekkel szemben, és könnyebben alakulnak ki nála keringési zavarok.

Kétség sem fér hozzá: a testi és szellemi egészséghez nélkülözhetetlen az alvás. „ A jelek szerint az alvásból lehet leginkább megállapítani, hogy valaki milyen hosszú ideig fog élni” — vélekedik William Dement, az egyesült államokbeli Stanford Egyetem kutatója, az első alváskutató központ megalapítója. Deborah Suchecki, egy São Pauló-i (Brazília) alváskutató központ munkatársa pedig megjegyzi: „Ha az emberek tudnák, mi megy végbe egy olyan szervezetben, melyet megfosztanak az alvástól, kétszer is meggondolnák, hogy az alvást csupán időpazarlásnak és a lusták időtöltésének könyveljék-e el.” (Lásd a fent kiemelt részt.)

De vajon mindig felüdítő az alvás? Hogyhogy néhány ember az egész éjszakát átalussza, és mégis fáradtan ébred fel? A következő cikk segíteni fog felismernünk az alvászavarok néhány főbb típusát, és elmondja, mit tehetünk, hogy jobban aludjunk.

AZ ALVÁSHIÁNY KÖVETKEZMÉNYEI

RÖVID TÁVÚ KÖVETKEZMÉNYEK

▪ Álmosság

▪ Hirtelen hangulatváltozások

▪ Nehézzé válik a közelmúlt emlékeinek felidézése

▪ Romlik az alkotó- és teljesítőképesség; nehézséget okoz előre tervezni

▪ Gondot okoz a koncentrálás

HOSSZÚ TÁVÚ KÖVETKEZMÉNYEK

▪ Elhízás

▪ Korai öregedés

▪ Kimerültség

▪ Megnő a fertőzések, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a gyomor-bél rendszeri betegségek kockázata

▪ Krónikus emlékezetkiesés

DÉLUTÁNI SZIESZTA

  Megtörtént már veled, hogy ebéd után úgy érezted, majd leragad a szemed? Ez nem feltétlenül az alváshiány jele. Mivel kora délután csökken a testhőmérsékletünk, természetes, hogy álmosak vagyunk. A tudósok emellett nemrégiben felfedeztek egy hipokretin — vagy orexin — nevű fehérjét, melyet az agy termel, és amelynek szerepe van az ébrentartásunkban. Milyen kapcsolat van a hipokretin és az ételek között?