Van úgy, hogy nem megy már, ahogyan szeretnéd,
bosszankodsz is rajta, gyakran, rendesen.
Ám mi lenne, hogyha mérged félretennéd,
s azt mondanád: – Nem baj, azért is megteszem!

Számodra minden nap, igazi kihívás,
de rég nem vonz a harc, a napi küzdelem.
“Túl kellene élni, – ez pedig megint más
– s lám a cipőfűző is kibabrál velem”!

A magasugrás már, rég nem a Te sportod,
járdára fellépni, az is nagy dolog!
Néha a testedet mázsás súlyként hordod,
s lám, naponta meghalsz, ha úgy gondolod!

Tudod mitől hal meg egy-egy darab benned?
Amit feladsz végleg, miben nem hiszel!
Mikor már nem hajt vágy, amit meg kell tenned,
mit leteszel végleg, s tovább nem viszel.

Mondd csak, néha szoktál vidáman nevetni?
Gyakori vendéged mosoly és derű?
Ez, mi egészséget jobbá tudja tenni,
s nem holmi pirula, ami keserű!

Ne mondd azt, hogy nincsen okod nevetésre,
már az is elég ok, ha látod magad!
Saját sutaságod, botlásod vedd észre!
– Magad kinevetni nehéz feladat?

Mert, tudod ha tudnál magadon nevetni,
rájönnél az élet színes kabaré.
Vígjátékot játszol, s ha vidám tudsz lenni,
tiéd lesz a taps is, csakis magadé!

Nos, ez a vidámság nem is kerül pénzbe,
s napról, napra újra ismételhető.
Így építsz világot, beleülsz a készbe,
aztán minden új nap ezt adod elő!

Ne mondj le semmiről, amit megkívánnál,
spórolásra többé úgy sincs semmi ok.
Engedd meg magadnak, ne maradj a vágynál,
próbálj boldogulni, hidd el, menni fog!

Eljött a te időd, ezt már szánd magadra,
ne kuporgasd pénzed, használd boldogan!
Ébredj nagy tervekkel, minden újabb napra,
s kövesd az ötleted, ami megfogan.

Sétálj, tárd ki szíved, élvezd a világot,
figyeld a sok embert, mindegyik rohan!
Úgy tekints mindenre, mint, ki sose látott
a valóságból semmit, s ne vedd komolyan!

Hidd el, ha a derű lelkedben elárad,
végre szabaddá válsz, mint egy kis gyerek.
Bízz fantáziádban, soha ki nem fárad,
s hidd el boldogulni, igenis, lehet!

Ne korlátozzanak többé rút szabályok,
hidd el idősödni szépen is lehet!
Nem kell értened a rohanó világot,
Hagyd csak ott a múltban minden terhedet!

Aranyosi Ervin © 2014-11-29.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva