Az Ember elment a Bölcshöz.
- Álmot láttam , de sehogy se tudok rájönni mi az értelme .
-- Kérlek segíts rajtam !
- Hallgatlak! - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem , a mi utcánkban , ahol mindennap járok.
Olyan is volt álmomban , mint egyébként nem volt semmiféle változatos rajta,
csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket , rájöttem , hogy ezek nem göröngyök , hanem kövek.
Egyet zsebre vágtam , hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
Amikor elővettem , kettévált a kezemben.
 Belül szikrázó , tiszta ragyogású volt.
Azonnal tudtam / bár nem értek hozzá /, hogy ez Gyémánt !
 Rohantunk az ékszerészhez át,
közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya szürke kövekkel ,
hátha.....
Az ékszerész vágta csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta,
hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal! -- lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke köveimet,
ő bizalmatlanul nézte a sötétlő hatalmat, majd legyőzve utálkozását,
egyet megfogott és vijjogó gépével ketté vágta .
Smaragd volt .
A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság,
és aztán így végig.
Felfoghatatlan kincs feküdt előttem szikrázott,
tündökölt ezerféle színben a belsejükben rejtőző érték.
Én pedig döbbenetemben felébredtem.
De nem tudok szabadulni az álomtól.
Mondd mit jelenthet ?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom !
Éppen ideje, hogy felfedezd:
Valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága.
Dolgozni kell rajtuk; az igaz, de ha jól megmunkálod őket,
gazdagabb leszel mindenkinél.
Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját,
a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát !
Mától kezdve soha nem beszélhetsz  "szürke hétköznapokról"
 hiszen láttad , mi rejlik bennük !