„Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük.”      (Máté 7,12)
Jézus pozitívan fogalmazza meg azt a cselekvési szabályt, amit addig negatív formájában ismertek:
„Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.”       (Sabbath 31a)
“Ne tedd azt másnak, amit nem szeretnél, hogy ő neked tegyen.” (Hillél)
"Ami neked nem esnék jól, azt ne tedd felebarátodnak! Ez a Tóra alapja, a többi csak magyarázat és variáció.”   (Hillél)

Nem az a lényeg, hogy nem teszel rosszat, hanem az a lényeg, hogy megteszed a jót.
Szeretni annyit jelent, mint jót tenni másnak.
Mindent lehet szeretetben is intézni.
Aki szeret, annak mindig van adnivalója. Igen, mert nem azt nézi, hogy a másiknak milye van, hanem azt, hogy mire szorul rá a másik. S mivel a szeretet leleményes, ha rászorulóval találkozik, mindig meg tudja látni önnön gazdagságát, mellyel segíteni képes ott, ahol kell.
Gyakran úgy teszünk, mintha tiszteletben tartanánk az aranyszabályt, de valójában csak kevesen alkalmazzák gondolkodásukban és cselekedeteikben.
Az aranyszabályt az ember kétezer éve megfelelő, követendő viselkedési normaként kezeli, de még nem értettük meg az alapjául szolgáló törvényt.
A törvény pedig így hangzik: Ahogy vetsz, úgy aratsz. Amikor kiválasztasz magadnak egy viselkedési módot, amit másokkal való érintkezéseid során használsz, tudnod kell, hogy olyan erőt hozol mozgásba, amely mások életében folytatódik (jól vagy rosszul), végül visszatér hozzád, és elősegíti vagy akadályozza életedet.
Megteheted, hogy igazságtalanul bánj a többi emberrel, ám tudnod kell, hogy az igazságtalan bánásmód visszaszáll a fejedre.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a mások iránti barátságtalanságod és igazságtalanságaid közvetlenül, egyszerűen visszaszállnak a fejedre, hanem ennél sokkal messzemenőbb következményei vannak, s a benned megfogalmazódott gondolat következménye jut vissza hozzád.
Tehát nemcsak, hogy ajánlatos úgy bánnod felebarátaiddal, amilyen bánásmódban magad is szívesen részesülnél, hanem gondolnod is úgy kell a többi emberre, ahogy szeretnéd, hogy rád gondolnának.
Jellemed a gondolataid és tetteid összessége.
Ha akarnál, se tudnál másoknak szolgálatot vagy szívességet tenni anélkül, hogy te magad ne látnád hasznát.
Hasonlóképpen, senkiről sem tudsz rosszat gondolni, és ártani sem tudsz senkinek anélkül, hogy meg ne kelljen fizetned az árát hasonló mennyiségű lelkierőd és nyugalmad elvesztésével.
Élő mágnes vagy. Azokat vonzod magadhoz, akiknek a jelleme hasonlít a tiedhez; a többieket eltaszítod magadtól.
Ha kedves, tapintatos, nagylelkű, sikeres embereket szeretnél magadhoz vonzani, neked is ilyennek kell lenned.
A választás joga a tied.  
A szeretet forrása tehát bennünk van.
A szeretet nem szirupos finomság, hanem kemény, sziklakemény követelményrendszer. Az igazi szeretet részben türelmes, részben pedig nagyon kemény. Sok embert csak így lehet ráébreszteni arra, hogy nem szabad felelőtlenül élnie. Szolgálni, adni, másért élni anélkül, hogy felmérnéd a komolynak ítélt szükséget, nemcsak nem szeretet, hanem kifejezetten káros is lehet.
A szeretethez nem eszközöket kell keresni, hanem el kell kezdeni jót akarni ott és akkor, ahol és amikor arra lehetőség mutatkozik.

Mindenki csak azért felelős, amit megtehet. A vágyaink és a lehetőségeink nem azonos méretűek. Ez nem baj. A baj akkor van, ha nagyobbak a lehetőségek, mint a jó szándékú vágyak.

A helyes szeretetre jellemző magatartás: soha senkinek nem szabad ártanunk, mindig mindenkinek meg kell tudnunk bocsátani, segíteni kell ott és úgy, ahol és ahogy erre lehetőségünk van.
A nem ártás, a megbocsátás, a segítés szent háromsága szüntet meg bajokat, betegségeket, töröl le könnyeket, gyógyít sebeket, tesz vidámmá szomorúakat, és tölt fel reménnyel elcsüggedteket.
A nem ártás nem azonos a fájdalmat nem okozással.
Bizony, gyakran kell fájdalmat is okoznunk azoknak, akiket szeretünk. Persze, bizonyos fájdalomcsillapító lehetséges. Sőt, szükséges is, hogy az igazság szeretetbe legyen csomagolva. De azért igazságnak kell maradnia.
A megbocsátás nem azonos a visszafogadással, a befogadással.
Mindenkinek meg kell tudnunk bocsátani, de visszafogadni, újra a régi kapcsolatot átélni csak akkor lehet, ha az, aki bántott, ezt megbánta, és jelei vannak annak, hogy szeretni akar. A visszafogadásnak tehát feltételei vannak! A megbocsátásnak nincsenek feltételei.
A segítés pedig ne legyen felszínes.
Soha ne ártsunk senkinek, mindig bocsássunk meg mindenkinek, és segítsünk ott, ahol rászorulóval találkozunk, de mindezt tegyük okosan.
Ne legyünk birka, de igenis, legyünk bárány.
Legyünk okosak, és óvatosak! De szeressünk!

„Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb.”       (Máté 6,1)
Ne a mások dicséretéért tegyük a jót. Így biztos, hogy őszintén segítünk.
Az igazi szeretet nem vár viszonzást, mert önmagában hordja jutalmát.

Miből ítélhetjük meg, hogy tudunk-e valóban szeretni?
A szolgálat értékéből, minőségéből, és mennyiségéből, amit másoknak nyújtunk. Önzetlenül, szívből jövőn, viszonzást nem várva.

A valódi szeretet megfontolt döntés is. Aki szeret, az gyakran nem azt teszi, amire a szeretet érzelme sarkallná.
(Példa: a gyerek kéri a hetedik fagylaltot. Megvenném neki, mert szeretem, és szeretek neki jót tenni. De nem erre van szüksége a szervezetének. Azaz: különbséget kell tenni aközött, amit a másik akar, és amire szüksége van. Ez a gyereknevelésre és a segítő foglalkozásokon belül a tanár vagy terapeuta vagy orvos és a diák/kliens közötti kapcsolatra is érvényes.)

A szeretet bátorság is.
Csak azt szerethetjük, ami/aki valamiért fontos a számunkra. Ám mindig fennáll a veszteség vagy a visszautasítás kockázata. Aki közeledni próbál egy másik emberhez, mindig vállalja azt a kockázatot, hogy a másik elutasítja. Aki elhatározza, hogy semmit sem kockáztat, annak le kell mondania az életben a gyerekekről, a házasságról, a szerelem örömeiről, a törekvésről és a reményről, a barátságról - mindenről, ami az életet céllal és jelentőséggel ruházza fel. Aki fejlődik vagy bármilyen irányban elmozdul, örömmel és fájdalommal találkozik. A teljes élet fájdalommal is teljes.

(FORRAS:NET)