Ha egy erdőben járunk, akkor gyakran csak apró fénynyalábokként érnek el bennünket a Nap éltető sugarai. A fák sűrű lombjai és magasba törő ágai felfogják előlünk a fény javát, melyen csak egy-egy vékonyka sugár képes áthatolni, és ide-oda cikázva játszani a talajon. Ilyenkor ténylegesen nem is látjuk a Napot, mégsem gondolnám, hogy ezért bárki is kétségbe vonná a létezését.

 Az életünk színtere, a mindennapi környezetünk is hasonlatos az erdőkhöz. A mi világunkat is egy ilyen „Nap” táplálja. Egy mögöttes erőből merítve vagyunk képesek élni, és mindazt megépíteni, megalkotni, melyet magunk körül látunk és tapasztalunk. Egy sarkalatos különbség azonban mégis van. A természet bölcsebb. Ő a maga tökéletességével arra használja a rendelkezésére álló energiát, hogy minden nappal újabb csodás dolgokat alkosson. Tisztában van a fény erejével, valódi természetével, és ki is aknázza a benne rejlő lehetőségeket. Természetesen, ahogy minket, úgy őt sem csupán az égen tündöklő Nap táplálja, hanem egy mindenhol és mindenben megbújó éltető erő is, melyet számtalan néven nevezhetünk. Bár ugyanabból a forrásból táplálkozunk, mi gyakorta mégis hasztalan dolgok megalkotására használjuk ezt a kiapadhatatlan hatalmat. Megteremtettük a folytonos rohanás, a problémák és a verseny világát. Bár oly sokszor merítünk a természetből, hisz megannyi dolgot ez a csodás rendszer ihletett az ember számára, mégis megépítettünk egy tőle teljesen különböző világot magunknak, és azt elkönyveltük valósnak, igaznak. Tettük ezt olyan páratlan eltökéltséggel, hogy a forma világához való ragaszkodásunkban teljesen megfeledkeztünk a „mögöttes nap” létezéséről. A rohanásra, a problémákra, a hétköznapi történésekre fordítjuk a figyelmünk, az alkalmanként felvillanó aprócska kis csodákat pedig betudjuk a szerencsének, véletlennek, esetleg az élet kegyességének vagy munkánk gyümölcsének.
Pedig nem erről van szó… Az életet éltető erő valódi természete jó, pontosabban maga a jóság. Bármilyen keszekusza világot is építettünk magunknak, ezen az összevisszaságon, az élet számunkra tapasztalható lombjai között is olykor-olykor átvilágít ez a varázslatos erő, és színtiszta megnyilvánulásai csodák képében tűnnek fel az életünkben.

Ahogy az erdőből egy tisztásra érve az égen felfedezheted a Napot, úgy az életedben is megtapasztalhatod a dolgok mögött rejlő csodás erőt. Néha szentelj egy kis figyelmet magadra, a környezetedben megbúvó valódi értékekre, és ezzel egy kis időre kiszakadhatsz az általunk teremtett rengetegből.