Drága Irénke!
Az Élet valóban csodálatos utazás, de MIT tegyen az, aki olyan iszonyú helyzetbe kerül 48 évi házasság után a férjével, aki 68 éves, több-unokás Nagypapa, hogy egy tolókocsis béna 38 éves, évek óta ismerős nő felhívja 2012 októberében telefonon, /még el van mentve a beszélgetés!/ hogy " -JánoSZ" én öngyilkos leszek! CSAK TE TUDSZ LEBESZÉLNI RÓLA!" Elmegy lebeszélni, de sok-sok "lebeszélés kell, mert az" ragaszkodik az /általa kitervelt/ öngyilkossághoz!" Másképpen nem tudta volna megszerezni a férfit. Szerelmi öngyilkosságnak álcázta a megkívánását! DE! az öngyilkosságot csak aljas ESZKÖZNEK használta a jólelkű férfival szemben. Tudta, hogy a férfi nagyon felháborodik, ha olyat hall, hogy rosszul bánnak a
mozgáskorlátozottakkal. Erre kitalálta az a béna nő: -- Gondold el JánoSZ"! Mennyire nehéz a kiszolgáltatott sorsom! Engem nem szeretett még soha senki IGAZÁN! /ez hazugság volt, mert a vőlegénye bénán vette feleségül, de ürügynek jó volt./ az anyám /aki kiskora óta áldozatosan gondozza/ kiforgatta az összes könyvespolcon lévő könyveimet az eldugott pénzemet kereste! A legszívesebben engem is fejre állított volna, hogy belőlem is kirázza a pénzt! Nagyon gonosz, kapzsi boszorkány! Engem nem is szeret, mert a múltkor /tavalyi évben/ azt MONDTA NEKEM MEGVETŐ HANGON --Te nyomorék! - és az Édesapám meg akarta ezért verni! Gondolj csak bele!
A fiam /15 éves/ megfojtogatott engem! Az anyám ellenem nevelte, a fiam csak őt szereti, mert az anyám nem nyomorék, nem tolókocsis!
Amikor a Nagyanyám jön Csorvásról mindíg csak pénzt követel /Csorvási ismerőseim azt mondták, hogy T. Nagymamája SEGÍTI ŐKET pénzzel és természetben is!/ JánoSZ" iszonyú dolgot mondott a Nagyanyám! "Miért nem haltál meg, amikor lebénultál, hogy szégyenszemre ne lennél itt a családnak!
A munkatársaim lenyomorékoztak, lenyomorultoztak, - gondold csak el!
ÉS nekem ezt majdnem minden nap végig kellett hallgatnom, amikor Cz. Tündétől az "öngyilkosságról lebeszélésről" hazajött a férjem!
Állandóan sír, zokog T. hogy neki nincs senkije, aki szeretné! Annyira egyedül van, és ezek miatt a történések miatt akar öngyilkos lenni!
ERRE azt mondtam -- érdekes, ennek a nőnek mindenki rossz, mindenki csak őt bántja? Nem gyanús ez neked? Miért játssza neked az áldozatszerepet??
-- Ne hidd, ő nem olyan! Nagyon szerencsétlen, és látnád milyen rossz körülmények között laknak! 2013. januárjában már NEM mondott semmit Tündéről és a "lebeszélések" témájáról -- sikerült-e már jobb belátásra bírni az "öngyilkosságot" végrehajtani akató Tündét! Februárban, márciusban már olyan némán--hideg és kimérten merev volt a hangulat otthon közöttünk, belebetegedtem, és életemben először 65 évesen Húsvét előtt a Reumatológiára kerültem mert úgy lemerevedtem testben, amilyen mereven bánt velem lélekben, szavakban a férjem. Bejött a nő is meglátogatni vele, és én abszolút gyanútlan voltam, még akkor is, amikor észrevettem, hogy mereven nézi a férjemet. Meglátta és teljesen levörösödött. Én, a gyanútlan, a Férjemben MEGBÍZÓ feleség azt mondtam - vedd le a kabátod! Persze nem vette le! amikor elfelé ment a férjem azt mondta: - Átkísérem a zebrán. ez se volt gyanús, mert a tolókocsisokat át kell kísérni valakinek a zebrán. Jó, de kérlek, gyere vissza. --- NEM jövök már vissza!
-- De azt mondtad, hogy otthon már nincsen semmi folgod. Gyere vissza hozzám, ne legyek itt teljesen egyedül Húsvét ünnepén! Veled jobb lenne.
-- Mondtam már, nem jövök vissza. Voltam már itt délelőtt is!
Elmentek és én jól kisírtam magam a kórházi ágyon. amikor hazakerültem és már jól tudtam mozogni a férjem azt mondta: -- el kell jönnöd Tündéhez! Meg akar ismerni!
-- Nem hallottam jól? Meg akar ismerni? De hiszen már 14 éve Csorváson az akkor általa szervezett ünnepség óta ismerjük egymást!!
-- El kell jönnod hozzájuk! Végül a sok rábeszélés után beleegyeztem.
Elindultunk és az OTP előtt nagyon rossz érzés fogott el, megálltam. -- Ne haragudj, de én hazamegyek. nem akarok oda menni! -- EZT nem teheted, Tünde vár! Odamentünk. Felköszöntöttük a fiát - már későn - József napra, és T--t a névnapjára. Beszélhettünk. Boldogan mondtam, hogy nagyon szeretem a férjemet, az idén már 48 éves házasok leszünk és a férjemre néztem. HALLGATOTT! Tünde furcsán mosolygott. Vártam hogyí a férjem megszólal, de nem mondott erre semmit. Nagyon rosszul esett, nekem kedves ünnep volt mindíg a házassági évfordulónk.
Egyszer a T. anyja, JULIKA azt mondta: "Gíyere, megmutatom a lakást! Hagyjuk, hadd beszéljék meg az Egyesületi dolgokat!" Furcsálltam, hogy ezt éppen vendégség alatt kell megbeszélni most, de nem akartam hákniosnak látszani, hallgattam. Kinn a konyha--folyosón megkérdeztem Czibere Pálné Tóth Juliannát a Tünde anyját. -- Julika4 Szegény Tündének még nem volt senkije azóta, amióta a férje elvált tőle? -- Dehogynem volt! Ne hidd, élte ő az életét. Voltak bőven! Voltak, akik csak idejártak hozzán, voltak akik itt aludtak vele, de jöttek interneten megkeresett férfi-barátok is! Ne félj, voltak neki! Megnyugodott szorongó lelkem, mert a férjem az ilyen nőket moslékos vedreklnek nevezte a jó erkölcsi felfogása miatt. Hazafelé menet mondtam a férjemnek -- olyan rossz t-nek a szemébe nézni. Gonosz a nézése, kirázott tőle a hideg. A férjem kinevetett. Ezután nem mondott többet semmit t-ről és az öngyíilkosságáról.
Július 17-én közölte velem, hogy elhagy, elmegy albérletbe. NEM tudtam, hogí t., albérletben lakik és nem az övé a lakás! Augusztus 8án mondta meg, a béna T. az, akivel "szerelmesek" egymásba, két héten belül odaköltözik. Az eget éreztem a fejemre szakadni, a szívem iszonyúan szorított, nem bírtam szólni. Aug. 13-án éjjel beszélgettünk az elmenéséről.SMS-e érkezett. "Has te Babikát választod, én öngyilkos leszek!" EZ hatott, elment és csak 14-én reggel jött haza. Közölte velem, hogy NEM rudta lebeszélni t-t.m, és délután elköltözött. Soha nem gondoltam volna, hogy az aljas alattomosság győtni tud a házastársak szeretetén, a 48 évi házasságot semmibe tudta venni!!

Válasz

Barátaim, tegyünk úgy hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást! Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.

Megható, egyben tanulságos tanulsagos gondolatok.
Köszönöm neked, drága Erzsike,hogy elhoztad.
Nagyon szep napod legyen!Szeretettel:Irenke

Válasz

Az élet olyan, mint egy vonatutazás: olyan gyorsan múlik el, amilyen gyorsan a táj elsuhan a vonat ablakából nézve.

Hogy élvezzük-e a vonatutazást, az csak rajtunk múlik.

Koszonom szepen neked hogy olvashattam,udv;sarika.

ttp://www.indavideo.hu/video/Az_Elet Vonat

Válasz