# Turza Sándor

Az érzések vándora

Mosolyogva riaszt álmomból a nap,
riadtan, félve várom mai átkomat.
Városom peremén haldokló remény,
koldus kezében a nyomorúság
cifra lányregény.
Edényébe pénzt dobok,
helyette én félem a holnapot.
Rám néz, elégedetlenül morog:
-Ennyiből egy litert nem kapok.
Megállítom magamban a pillanatot,
dobjak még egy pénzdarabot,
vagy kezembe vegyek botot?
Elszomorodva tovább ballagok.
A következő sarkon egy lány ácsorog,
arcáról ordít a betű:eladó vagyok.
Kétely keresztje vág lelkembe,
szép, fiatal, a sorsa miért ilyen lenne?
Miért is lett belőle kifizethető vágy,
mi életét elveszi,vajon hol van az az ágy?
Gyönyörű szemében ott csillog a hiú világ,
szájával rám a romlottság kiált.
Most adjak neki pénzt,
vagy vegyem kezembe a botot?
Szomorúan hallgatva tovább ballagok.
Kivert kutyák amott párt választanak,
feledik, hogy az oltás miatt a gazdák kidobtak.
Cédának, kutyának, koldusnak is felkel a nap,
az érzés vándorában megszólalnak a szavak.
Nem szépek, mint ahogy nem volt szép
az elmúlt röpke nap.
Hol nem rég koppant a pénzdarab
hálátlanok voltak a szavak,
a céda lenézett, kérdezve gúnyosan:
-Mi van öreg, nincs pénzed?
A kivert kutya támadón felém kapott,
riadtan kerestem a menekülést a holnapot.
Nem hajthatom le fejem, nem szomorkodhatok,
kezembe én ma botot ragadok.
Megyek keresem az okot, mitől van, hogy
a kutya a koldus a céda egy lapot kapott?
Mitől van, hogy a pusztulás nem bűn
a városom szemében,
gyerekek, öregek kotornak mások szemetében.
Él Cegléden újságíró, borász, tüzéptulajdonos,
ők nem látják a mai napot,
nem velem élik meg a holnapot.
Átkot szórnának szavaim a városvezetésre,
ha nem romlana napról-napra
az élet huszonéve.
Látom bűnét, látom az okot,
bűnösek a parlamentben amazok.
Ám a legnagyobb bűnös mégis én vagyok,
mert belőletek érzést, figyelmet nektek koldulok.
Igen, a bűnös én vagyok, mert oly rég hallgatok.

A kép Turza Eszter műve: Ceglédi Nagy Templom