Élvezzük a vénasszonyok nyara símogató napsütését, gyönyörködünk a színesedő lombú fák színkavalkádjában, és reménykedünk benne, hogy ez az áldás tart még néhány napig. Nemcsak minket ragad meg ennek az évszaknak a varázsa, a képzőművészetben is sok-sok szebbnél szebb alkotás született az ősz szépségeiről. Erről készült összeállítást láthattatok legutóbb, külföldi festők képeiből. Igértem, hogy hazai művészeink által készített művekből készült válogatással folytatom. Nos, itt a folytatás... Az őszről készült  legszebb magyar képek bemutatását 19. századi nagyjaink alkotásaival kezdem, s folytatom, nagyjából időrendben, napjainkig. Nálam első helyen  a tragikusan, fiatalon elhunyt Paál Lászlónak, Munkácsy fiatalkori barátjának legismertebb képe, az Út a fontainebleau-i erdőben c. festmény áll. Ha arra gondolok, de jó is lenne madárdalos, árnyas erdőben sétálgatni, mindig ez a kép jut eszembe. Egészen olyanok az árny- és fényjátékai, mint amikor autóval haladva az orfű-abaligeti úton, bepillanthatunk a kétoldalt elsuhanó erdőbe, a fák közé. És még valamire szoktam ilyenkor gondolni, szinte menetrendszerűen: "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent...", igen, Radnótinak a szülőföldünk szeretetéről írt verse tolakszik ilyenkor az agyamba. A kettő valahogy egy zúgában bújt meg az agyamnak-:) Pedig tudom, hogy ez egy Párizs közeli, francia erdő, de mégis... az érzéseket nem lehet szabályozni. Talán mert Paál László ott, Barbizonban élve is annyira magyar festő volt?!

Tapasztalataim szerint Paál László képeit talán kevésbé ismerik, mint megérdemelné, ezért nézzétek meg még három alkotását. Ennek a címe: A berzovai út

Paál László : Őszi hangulat

Paál László: Erdei út (1876)

Úgy terveztem, most aztán kielégítem a Munkácsy-kedvelő  látogatóim kívánságát, és jó sok képét beteszem ebbe az összeállításba. No igen ám, de alig-alig találtam tájképet, őszit meg aztán végképp nem... hacsak erre a szép colpachi fára rá nem fogom jóindulatúan, hogy mintha már színesedne kissé a lombja. Ugye, színesedik, Ti is látjátok?!-:) És a kép gyönyörű!

A kukoricás című képe viszont  vitathatatlanul betakarításra érett, őszi termőföldet ábrázol, ráadásul egy kevésbé ismert képe Munkácsynak. Remélem, ezzel sikerült örömet szereznem cydejnek és a többi rajongójának.

A kukorica betakarításához kapcsolódik Hollósi Simon közismert életképe, a Tengerihántás is. Ez az őszi falusi munka szórakozást, ismerkedési, (sőt, mint látjuk, egy kis pajzánkodási) lehetőséget is jelentett akkoriban a legényeknek és leányoknak.

S hogy egy másik oldaláról is megismerjük Hollósi Simon művészetét: a kép címe: Ősz.

Szinyei Merse Pál: Őszi tájkép

Szinyei Merse Pál: Ősz

Mednyánszky László: Őszi alkony

Mednyánszky László: Táj felhőkkel

Mednyánszky László: Őszi színek

Kernstock Károly: Őszi táj

Ferenczy Károly: Október

Karcsay Lajos: Almaszüret

Egry József: Szüretelők

Egry József: Táj fákkal

Thorma János: Ősz Nagybányán

Berkes Antal: Budapest

Berkes Antal: Párizsi utcakép

Balla Béla: Párizsi utcarészlet

Balla Béla: Vízparti táj

Bernáth Aurél: Ősz

Fényes Adolf: Párizsi ősz (Charenton) - érdekes, mennyi festőnk szerette Párizst... számomra is a "szép ámulások szent városa", mint Ady mondja a Gare de l'Est-en c. versében.

Fényes Adolf: Alföldi országút eső után

Hubay Cebrián Andor képe

Hatvany Ferenc: A Hatvany kastély parkja

(forras:net)