VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK

Bizalom, béketűrés

10 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Bizalom, béketűrés

„Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet.”

Zsidókhoz írt levél 10:35-36.

Nagyapámnak mindig voltak lovai, azokkal művelte meg a földet.

Egy alkalommal Laci nevű lova megbokrosodott (két lábra állt, toporzékolt). Nagyapám erre olyan mérges lett, hogy a lovak közé dobta a gyeplőt és nagy dérrel-dúrral hazament. Elveszítette türelmét, béketűrését.

Talán már veled is előfordult, hogy mérgedben, kétségbeesésedben, tehetetlenségedben olyat mondtál, hogy nem érdemes Istennek szolgálni, kár volt erre tenni életedet, másoknak, akik távol vannak Istentől, mennyivel jobb…

A mai ige azt üzeni, hogyha nem veszíted el hitedet, tiéd lesz az ígéret.

Kicsit több béketűrésre, picivel több Istenbe vetett hitre, bizalomra van szükséged. Tudom, hogy ez a mai korban milyen nagyon nehéz.

Mintha tüsszentőpor lenne szétszórva a levegőben, és az első bántásra, rossz szóra – olyan mérhetetlenül feszülten, ingerülten reagálunk, olyan rettenetesen türelmetlenek vagyunk, hogy az leírhatatlan!

De próbáld meg! Gyakorold! Ne veszítsd el azt az erős köteléket, ami Istennel kapcsolatban tart!

Ha azt teszed, amit Jézus tenne egy-egy szituációban, akkor egy örökkévalóságon át vele lehetsz. Ez egy ígéret.

Kell ennél több?

Isten szavát hallani öröm

A neveknek az ókorban – épp úgy, mint az indián-regényekben – különös jelentőséget tulajdonítottak. Ádám „ember” jelent; Jákób születésekor a „csaló” jelentésű nevet kapja, de ezt Isten Izraelre, „győzőre” változtatja; Jézus neve „szabadítót” jelent – és még hosszan lehetne folytatni a sort. Jeremiás próféta arról beszél, hogy az Úr nevét viseli. Jirmöjáhú annyit tesz „Jahve alapít”, vagy „Jahve létrehoz”. Vajon hogy viszonyult a próféta a nevéhez? El tudom képzelni, hogy szülei már gyerekkorában elmagyarázták Jeremiásnak, hogy a név, amit visel, felelősséget is jelent, melyről sosem szabad elfeledkeznie.

Egy történet jut erről az eszembe. Nagy Sándor egy éjjel nem tudott aludni, így elhatározta, hogy végignéz a táboron. Ment őrhelyről őrhelyre, és mindenhol röviden elbeszélgetett a strázsáló katonákkal, akik boldogok voltak, hogy a nagy hadvezér megszólította őket. Az egyik poszthoz érve azonban azt látta Nagy Sándor, hogy az őr alszik. Mérgesen rákiáltott:

– Hogy hívnak téged katona?

A katona fölriadt álmából, és rémülten látta, hogy hadvezére áll előtte. Remegő hangon válaszolt:

– Sándor a nevem.

Nagy Sándor még erélyesebben kérdezett vissza:

– Nem hallottam katona, mi a neved?

A katona összeszedte összes bátorságát, és hangosabban válaszolt:

– Sándor.

– Katona! Két választásod van. Vagy megváltoztatod a neved, vagy pedig olyan életet élsz, amely méltó ehhez a névhez!

Úgy tartják, hogy ez a katona lett később Nagy Sándor egyik legbátrabb harcosa.

Keresztyénként Krisztus nevét hordozzuk. Vajon érezzük ennek a súlyát? Vajon úgy válaszolunk, úgy cselekszünk, ahogyan Jézus tenné a hegyünkben? Legyünk magunkhoz őszinték, nem mindig. Sokszor megfeszülünk, és próbálunk jók lenni, és talán sikerül is egy-két órára, vagy egy-két napra, de aztán egy váratlan helyzetben – magunk sem tudjuk miért – olyant mondunk, vagy olyant teszünk, ami egyáltalán nem méltó Krisztus nevéhez. Miért nem megy ez nekünk? Lehetséges, hogy rossz fronton küzdünk?

Jeremiás nem a viselkedésről beszél az Úr nevének hordozása kapcsán, hanem Isten szavainak élvezetéről. A bűn elleni küzdelem legrosszabb módszere, ha megfeszülve, erős akarattal megpróbálunk jól viselkedni. Az ilyen hozhat némi változást, de legtöbbször csak külsőlegekben, a probléma gyökeréig nem juthatunk el. Egy dolgunk van, ha meg akarunk szabadulni jellemhibáinktól, kutatni, olvasni és élvezni Isten igéjét. Jeremiás nem csak arról beszél, hogy tanulmányozzuk a Bibliát, hanem hogy az olvasást tegyük bensőséges tevékenységgé (váljon az ige „eledellé”), és találjuk meg benne azt, ami motivál minket (legyenek „örömteli” és „vidám” felfedezéseink Isten szavában). Röviden mindezt úgy lehetne kifejezni, hogy legyen élő kapcsolatunk Istennel. Ha ezt tesszük, Isten fog harcolni bűneink ellen, mi pedig szívből örülni fogunk a keresztyén életnek.

FORRAS:NET

Címkék: