Böjte Csaba adventi gondolatai

 (AZÓTA ELTELT 5 ÉV, ÉS MI VÁLTOZOTT??)

Ülök az egykedvű, őszi borongásban, 2oo8 november 28-án, az egyházi év utolsó napján.

Csend van bennem, várakozás. Múlik egy év!

Vagy egy egész világ? Nem tudom!

Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek,

jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok

által felhergelt, fölösleges üveg gyöngyök után futkosó, kapkodó

emberek kiabálnak, vagy tanácstalanul néznek maguk elé értetlenül.

És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya

alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek és az olcsó termékeket

reklámozó médiák. És sorolhatnám tovább de minek, hisz mindezt

hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok sok csatornán önti

a televízió, a megannyi honlap.

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen,

méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai

felé. Megáll és hosszan néz.... Testemben hatalmas félelem remeg...

csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk.

Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom eszemmel hogy túl

sok már a hazugság,  a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne

betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek

vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk,

naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba

borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor

értettük egymást: most  miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?

Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar, jót magának, minél több

jót. Mint a gyermekek veszekszünk ócska baba rongyokon, és észre sem

vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol.  Nem igaz, hogy ez a

világ, csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább!

Hogy lehetünk ilyen vakok?

Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket mint kotló a

csibéit? Jó szóval bíztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod

könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk

csendesen, paradicsomi békességben. Jól fel tarisznyáztál, mindenünk

megvan. A föld csodás termékenysége, szaporít nap mint nap kenyeret

nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat,

tanyát, otthont ezen a földön. És van annyi vas érc, réz, mangán, hogy

egy-egy autó is jutna a családjainknak. És jut, könyv, jó film, tiszta

bor, és csók, szerelem mindenkinek.  Nem sajnálod tőlünk a boldogságot.

És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek, a

te szent akaratodból. Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit

otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe belé álmodhatod álmodat.

És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred hisz jó orvosaid

vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával enyhet adjon

családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak

válasz az évezredek alatt, lassan biztosan hajtsuk uralmunk alá a

földet, ahogyan te kérted Istenünk a teremtés hajnalán még a

bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben tudhatnánk,

hogy a rész igazságoknál fontosabb az élet.

A gonosz kacag, ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből

kenyeret, fogyassz, habzsolj, ha kell ha nem, legyen. És ha leborulsz

előtte mindent csak neked ígér, az egész bevásárló központot,

repülőt, jachtot, de minek? És felvisz csodás templomok ormára,

sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében,

hatalmad lesz felettük: Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?

Fogyasztás, birtoklás, hatalom, habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod

világunkat, azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy, rosszabb,

testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.

Itt állsz Uram a XXI századi Jeruzsálem falai előtt, elöttünk.

Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim és mégis arra kérlek,

hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk,

ajándékozd meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép

Karácsonnyal.

Istentől áldott adventi, megtérést, szent időt kívánok szeretettel,

Böjte Csaba testvér