VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK

Egy őszi hideg szeles késődélután, Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán. Magányos volt, s hideg szíve, Senkit sem szeretett, senki sem szerette. Kigyúltak már azt utcai fények, S erősebben fújtak a fagyos szelek. Fejét lehajtva, kabátját összehúzta, Lépteit jobban megszaporázta. .Kopott vaskapujához érve, Zsebében kulcsát keresgélte. Megtalálta, elővette, ám leejtette, Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye. S akkor, a kerítése tövében előbújó kisvirágot észre vette. - mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan. A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan, bácsi kérem, azt a virágot neked én ültettem. .A férfi a vállát rándítva mondta – én ilyent nem kértem. Azzal bement a fűtetlen, hideg házába. Kopott kabátját hanyagul ledobva, Kályhájába tüzet rakva Kavargott benne a kislány mondata. - minek nekem virág? – mormogta. .Éjszaka lett, nem jött álom a szemére, Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe, -virágot nekem? Nekem? Nekem ültette. Majd felkelt, konyhájából a nagykést magához vette, Kiment, s a kisvirágot óvatosan a földből kivette, A házba bevitte és gondosan elültette. Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak, Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak. .Kislány szelíden szólt, s rámosolygott. látom bácsi, bevitted a virágot. Be – válaszolta, majd elballagott. Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül, Várja a kisvirág, mely az ablakában ül. A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott, A férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott. Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette. .Hanem egy nagytábla csokit levett a polcról és kosarába tette. Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva, Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába. Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett, Idős néni jött elébe – jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok, a kislány beteg lett, kórházba van – mondta a nénike – nagymamája vagyok. A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett. -Hová- hová – szólt egy nővér – egy kislányt keresek ma beteg lett – - ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett. Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból. Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából, Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból. Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta, - köszönöm – összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta. .Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra – köszönöm – csak ezt az egy szót mormolta. Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kisvirágját magához vette, A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette. - Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam, Látod? Most ezt visszaadtam, Már tudom, megtanultam, Mi az, hogy szeretni,

Hogy néha meg kell állni.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Ez a történet megható .végződhetne másként is miért csak az emlékek maradnak meg az ember szivében ,
A szivünkben egy virág is helyet tud foglalni mert a szeretet az mindenkit befogad ...köszönöm ...

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

... Szép történet a szeretetről. A Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Ezt tanulta meg a férfi a szomszéd kislánytól ...
Köszönöm Levente, hogy olvashattam.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ