Szeretettel köszöntelek a VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Az emlékezés tart életben minket,
mert múlt, jelen, jövő, mint kusza ér
a testünkben, száz céllal összeér,
és behálózza lüktető szívünket.
Vagy mint patak, mely hűs forrásból indul,
és áthalad az élet erdején,
nem volt, de lett, mint fény, remény-regény,
folyóvá duzzad, lelassul vagy zúdul.
Mit sem sejtő sejt élet-rögre téved,
anyánk öléből fűként sarjadunk,
gyermekpalántaként érő agyunk
keressen majd tengernyi új miértet.
Ki az apám? Ki hozott e világra?
Miért vagyok, s mi lesz, ha megnövök?
Nem fogynak el a kezdeti örömök?
Jut-e idő munkára, dalolásra?
Anyám, te tudtad, amint cseperedtem,
le fogok gyűrni minden akadályt,
ha már számodra kihunyt a világ...
Zaja itt zúg köröttem s a fülemben.
Anyám, te láttad csónakom a vízen,
igaz, te adtál hozzá evezőt,
pogácsád ízét éreztem még előbb,
időt megállítva a sietésben.
Anyám egy napon ugye eljössz hozzám,
s rövid múltadra úgy emlékezünk,
ahogy féltve őrzött mesekönyvünk:
vigasztalón vagy bátorítva szólsz rám.
De szép is volt, de jó most újra látni
kereszt mellett mosolygó arcodat...
Hát nem felejtett el a kisfiad,
aki rég unokát tanít evezni!
Meg kell találnod
a fűszálak hegyén a harmatot
a gyertyafényű, sápadt csillagot
meg kell találnod
az átvirrasztott éjszakák között
a gyengéd szóra hajló örömöt
meg kell találnod
az arcodról eltűnt, szelíd mosolyt
s a dalt, melyet egy szellő felkapott
meg kell találnod
az útvesztőkön bolygó holnapod
s az ölelésből nyíló hajnalod
meg kell találnod
tegnap-felejtő vágyaink után
csak folyton arra éhezik a szám
meg kell találnod
Én is voltam gyerek
A hintaló és hintaszék
közt félszáznál is több
esztendő múlott, elillant,
mint fény előtti köd.
Hosszú álom most ez inkább,
vagy szép emlékezés,
mit nem törölt el az idő,
s nincs tőle menekvés?
Minden felnőtt (tegnapelőtt)
még gyermek is volt rég,
és szívében őrizte meg
a szárnybontó hitét.
Amint én is lelassulok
topogó babaként,
vagy épp egyensúlyt keresek -
ízlelgetve a fényt,
és önmagamnak bevallva
a nyilvánvaló tényt,
egykor én is így próbáltam meg,
amint az unokám lép.
Vagyis ő már régen lehagy,
ha labdát kerget ott,
ahol a fű az udvaron
simára lekopott.
Könnyebb a régmúlt - idézés...
Hogyan is kezdődött? ...
Ez a kislány a mintakép
új idő - sík fölött!
.........
Papírhajóm könnyen siklik
egy víztócsa tükrén,
mint nagyapám horgászbotján,
a villanón a fény.
Gyerekkerékpár híján még
tekertem váz alatt,
s ha végképp kihullott a kerék,
vezettem naphosszat.
Apám mutatta, mint üt jól
a bognárkalapács,
de szöget földbe vertem én,
nem használt a jó tanács.
Az édesség volt mindenem,
most azért nincs fogam,
anyám ha mégis mást kínált,
csak ültem morcosan.
Nem volt még játszó vasutam,
s hogy mi is a dodzsem,
hol van a híres állatkert,
csak később ismertem.
Prüszkölt a ló eke után,
kárált a tyúk, ha tojt,
nyalta kezem a kiskutyánk -
nekem ez elég volt.
Fejemben hordtam laptopot,
vagy szép könyv lapjait
forgattam... szólt tanítónőm:
Meglásd, ez megtanít!
Nagyanyám tenger - sok mesét
ontott este fölém,
véget sem ért, s én ringtam már
volt álmok tengerén.
Reggel nem sárkány ébresztett,
mire neszelt fülem,
más dalt szólt akkus rádiónk
kakasként, azt hiszem.
Régen nem kérdeztem soha,
milyen jó énnekem,
nosztalgiával érzem így
kis gyermekéletem.
Vásári szájharmonika,
vagy fényképezőgép
micsoda extra - örömöt
jelentett mindenképp.
Kisiskoláskor kezdetén
golyós számológép,
s a végén óra keleti,
hogy tudd, mi a mérték!
Piros nyakkendős lobogás
felejteti a kínt:
hiába terem búza sok,
ha elveszik megint...
.........
Ne hallgasd végig, unokám,
inkább csak egyet fuss,
hisz kisgyerekként jól tudod,
mit kapsz és mi a juss
a távozó apád után,
akit rég kíméletlenül
autó győzött le, hová
váratlan fény terül.
Kis unokám, a másik, ott,
te sem érted ma még
nagyapád ósdi, kígyózó,
de igaz meséjét.
Hamarosan világlik majd
a ködbe veszett szó,
reménységgel töltődik fel
a kicsiny házikó,
amelyben laktok... autód,
lökdösd irányba most,
mesék szárnyán repülj vele,
keresd meg nagyapót,
s a nővérkéddel állj elém...
Csókom homlokotokon.
Szívem - szavam bennetek él
az új gyermeknapon.
(FORRAS:NET)
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!