Hogy gondozzuk fekvőbeteg családtagunkat?Mosdatás és pelenkázás víz és tortúra nélkül

Sosem tudhatjuk, mikor szorulunk mások segítségére, ahogy azt sem, hogy hozzátartozóinknak mikor lesz szükségük ránk.

"Anyám mindig is az az igazi nagymami volt, aki soha meg nem állt, sütött-főzött, kertészkedett; nem kért segítséget, nem szorult senkire" - kezdi a történetet Évi, aki immár négy éve ápolja fekvőbeteg édesanyját.

"Egy nap megcsörrent a telefonom, anyu szomszédja hívott, hogy anyám leesett a lépcsőről, elvitte a mentő. Akkor még reménykedtünk, hogy csak félrelépett és könnyebb sérülése lett, de sajnos a diagnózis agyvérzés volt. A fél oldala lebénult" - emlékszik vissza a tragikus eseményre Évi és hozzáteszi, hogy innentől kezdve az egész család élete megváltozott. "A rehabilitáció sem kecsegtetett azzal, hogy anyám lábra tud állni, ezért egy hónapon belül hazaadták, innentől kezdve ránk volt bízva a sorsa" - idézi fel a történteket elkeseredetten.



Arra a kérdésre, hogy mi volt a legnehezebb feladat, egyszerre több dolgot is felsorol: nemcsak a non-stop ügyeletet kellett megoldania, amellett, hogy akkor még ő maga is dolgozott, és nemcsak lelkileg kellett megemésztenie, hogy édesanyja fekvő beteg lett, hanem az ápolás, egy magatehetetlen ember mozgatása, mosdatása, ellátása tűnt a legnagyobb "megmászhatatlan hegynek" - ahogy ő fogalmaz.

Pelenkázás ágyneműcserével

"Gyerekeket sokat pelenkáztam, de felnőttnél azért ez más, különösen úgy, hogy anyám nem kis termetű, fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá. Mosdatáshoz be kellett vinni a vizet a szobába, hisz anyut a fürdőszobába nem tudtam kivinni. Mindig úszott minden, hiába használtam gumilepedőt, az ágy is folyton átvizesedett: egy mosdatás teljes ágyneműcserével járt, úgyhogy nap végére teljesen kimerülve roskadtam le az első székre" - idézi fel a kezdeti nehézségeket.

A háziorvos ajánlotta Évinek, hogy kérjen segítséget a körzetben tevékenykedő beteggondozói szolgálattól. Ők végül nemcsak bevált módszereket, ápolási technikákat mutattak meg, hanem olyan eszközöket és bőrápoló termékeket is, amivel például a vizes mosdatás kiváltható.

Mosdatás víz nélkül?

"Nem akartam hinni a fülemnek, amikor mondták, hogy van már olyan tisztítóhab és -kendő, ami nem igényel vizes öblítést, elegendő a vizelettel vagy széklettel szennyezett bőrt alaposan letörölni. Nekem ez segített a legtöbbet: egy pelenkacsere a sokszor többórás fürdetési tortúra helyett pár perces műveletté zsugorodott. Ajánlom mindenkinek, aki hasonló helyzetben van, hogy kérje a patikában a TENA 3 in 1 mosdató terméket. Ez tartalmaz egy mosdatókesztyűt, mosdatóhabot és nedves törlőkendőt. A mosdatás és a pelenkázás így ápolónak és betegnek is könnyebb, gyorsabb" - tanácsolja Évi.

Bőrápolással a felfekvések ellen

Az ágyhoz kötött beteg legnagyobb ellensége a tüdőgyulladás és a felfekvés, ezt Évi is jól tudja: "A háziorvos is, és a kórházi ápolónők is felhívták a figyelmet arra, hogy a mozgatás mellett a bőrápolásra is figyelni kell, mert a felfekvést kezelni sokkal rosszabb, betegnek is és ápolónak is. Ez ellen bevált a TENA cink tartalmú kenőcse, ami olyan, mint egy popsikenőcs: hámosít és megszünteti a pirosságot, viszketést." Büszkén meséli, hogy amióta ezeket a termékeket használja, soha nem alakult ki se felfekvés, se semmilyen bőrgyulladás anyja bőrén.

Évi elmondása szerint elfogadni azt, hogy a szülőnk magatehetetlen és állandó gondozásra szorul, szinte lehetetlen, ugyanakkor mindig arra gondol, hogy ezt egyszer az édesanyja érte már megtette: amikor kicsinek őt pelenkázta, gondozta éjjel-nappal. "Segítséget kérni pedig nem szégyen, sőt!" teszi hozzá.