Köszönöm!

Válasz

Köszönjük szépen kedves István.

Legyél az isteni áldás közvetítője

"Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek."
(Luk. 6,38.)


Az az igyekezet, hogy áldást közvetítsünk másoknak, áldásként fog visszahatni ránk. Ez volt Isten szándéka azzal, hogy részt adott nekünk a megváltási terv megvalósításában. Azt a kiváltságot ajándékozta embereknek, hogy az isteni természet részeseivé legyenek, ezt követően pedig áldást árasszanak embertársaikra. Ez a legnagyobb megtiszteltetés és a legnagyobb öröm, amit csak adományozhatott az embereknek. Akik ily módon az isteni szeretet munkájának részeseivé válnak, a lehető legközelebb jutnak Teremtőjükhöz.
Isten mennyei angyalokra is rábízhatta volna az evangélium üzenetét, és a vele kapcsolatos szeretetszolgálatot. Más közvetítő eszközöket is alkalmazhatott volna tervei megvalósítása érdekében. Végtelen szeretetében azonban minket, embereket választott ki arra, hogy Ő és az angyalok munkatársaivá legyünk. Azért tette ezt, hogy annak az áldásnak, örömnek és lelki növekedésnek a részeseivé tegyen minket, ami ebből az önzetlen szolgálatból származik. (Krisztushoz vezető lépések, 68. old.)

Válasz

Isten, ezért indította az embereket arra, hogy karitatív szolgálatokat hozzanak létre és működtessenek.

Ezután a karitatív szolgálatban részt vevők által, megkísérli az egoista maguknak való embereket, ("és más embertársaikra nemigen gondoló,csak mindenben a maguk hasznát és előnyét keresőket szegénytől a gazdagig mindet") azaz az összes embert rávezetni arra a felismerésre, így a hajléktalantól a jómódúig, és még a szerencsés helyzetben lévőkig is, Hogy egymásért lemondva vállaljanak áldozatot a segítésükkel az embertársukért, embertársukon, és ne csak irigykedjen, ne csak roncsoljon, és ha lehet, ne pusztítson, hanem a képességüket fejlesztve, lehetőleg minden ember, a más embertársára is gondoljon, sőt áldozatot hozva segítőleg cselekedjen.

S talán a földi személyes saját boldogság érzete mellett, még az örök élet áldásait is így megkaphatják az emberek...
"E lehetőség nem végtelen, és csak addig áll fent,amíg a kegyelmi idő tart, és végleg el nem múlik.

De sajnos az emberek nem tanulnak sem a maguk sem az embertársaik helyzetéből és életéből...
És sajnos, még mindég túl sokan vannak a pokol asztalának, finom ízletes terített falatjai közelében, és mégis mind, mind soványabbak és "gírhesebbek" a tele finom falatok közvetlen közelében...

DE reménységünk van afelől, hogy előbb utóbb majd csak eljut az ember, és felemelkedik arra a szintre, hogy helyzetét felfogja, s változtasson rajta... Talán...

Válasz