Az ő hangját sosem fogjuk elfelejteni. Gyerekként hallgattuk meséit a Magyar Népmesék jellegzetes képei alatt, de Dr. Bubó, Frakk és Kag hangja is ő volt. Majd végig néztük a Tenkes kapitányában, ahogy Zenthe Ferenc oldalán harcolt a labancok ellen Buga Jakabként. Felnőttként már a Columbóban "hallgattuk", hiszen Peter Falkot is ő szinkronizálta. 

Az 1930. július 15-én Kunszentmártonban, a család kilencedik gyermekeként született művész sokáig nem gondolt a világot jelentő deszkákra, hiszen figyelmét az imák és zsolozsmák kötötték le, hiszen papi pályára készült. Némi átfedéssel az is lett: Thália papjaként szolgált öt évtizeden át hűségesen.

A második világháború után édesapja küldte Budapestre, másképp talán nem is került volna a fővárosba. A Csonka János Gépgyárban dolgozott, s szinte a lehetetlent kísérelte meg, amikor három műszakban vállalt munkája mellett a Zeneakadémiára is igyekezett bejárni, hogy álmait beteljesítve zenésszé válhasson. 

A sok munka azonban a zenei tanulmányok rovására ment, így csaj az üzem színjátszó csoportjának lelkes tagjaként élhette ki művészi igényeit. Egy hirtelen ötlettől vezérelve pár társával együtt jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, ahová – talán az ő legnagyobb meglepetésére - első nekifutásra felvették. Ez ma is gyönyörű eredmény, de akkor talán még inkább annak számított, hiszen mindössze 48 főt vettek fel a 12 ezer jelentkezőből.

Friss diplomásként 1954-ben a Petőfi Színházhoz szerződött, majd a Jókai Színház tagja lett. Évtizedekig a Thália Színház vezető színésze volt, emlékezetes, óriási sikerű produkciók részeseként. A Thália megszűnése után tagja a rövid életű Arizona Színháznak, majd az ugyancsak pár évig működő Művész Színháznak is tagja volt, majd 1996-tól a székesfehérvári Vörösmarty Színháznál állapodott meg. 1979-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, egyetemi docense.

Alkata, jellegzetes orgánuma népi hősök megformálására tette leginkább alkalmassá, de más szerepkörökben is kiváló alakítást nyújtott. Pályája során játszott többek között Molnár Ferenc, Shakespeare, Bulgakov, Stendhal, Katona József színműveiben. Emlékezetes alakítást nyújtott Hábetler János szerepében Fejes Endre Rozsdatemető című regényének drámaváltozatában és Tiborcként a Bánk bánban. Az általa megformált alakok mindig szerethetőek, gonosz, intrikus szerepet szinte soha nem kapott.

Filmen is sokat foglalkoztatták, és számos sikeres tévéjátékban is játszott. Látható volt az Egy pikoló világos, a Vasvirág, a Kölyök, A tizedes meg a többiek, Kinek a törvénye című filmekben, Ő volt a Tenkes kapitánya Buga Jakabja, a Princ, a katona Csontos őrnagya, a hetvenes években pedig a ma már klasszikusnak számító Robog az úthenger című sorozatban ő robogott Józsiként „rezedaszagú kis falujába”, Nyírmadocsára.

Columbo hadnagy kérdései az ő hangján idéződnek fel bennünk, dr. Bubó (Kérem a következőt!) humora, Pumukli, Karak, (Vuk) és Frakk, a macskák réme szintén az ő remekelésében ennyire szerethető. A mesék ezeken túl is megtalálták, hiszen a hetvenes évek elejétől az ő hangján vált legendássá a Magyar népmesék sorozat. Szeretjük, ahogy ízesen, szeretettel telve és csibészes humorral mesél.

Szabó Gyula szinte minden művészeti elismerést megkapott: Kossuth- és Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész, 2003-ban Aphelandra-díjat kapott, amelyet kimagasló színész alakításai mellett humánumával érdemelt ki. 2005-ben a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon életműdíjjal tüntették ki. Szülővárosának 1998 óta díszpolgára, 2006-ban a nemzet színészévé választották.