Az emlékezés lángja...

Ez a szomorkás őszi nap ismét eljött,
és a szívekben a múlt... így újra feltört
Kinek szerettei már a földben nyugszanak,
fájó visszatérés, mi nekik ma megmaradt...

Az idő ismét elhozta a hallottak napját, jelzi
ezt számtalan mécses... és megannyi virág!
Hiányoznak mindannyian kit régen szerettünk,
a jelen forgatagában, most mi is elvesztünk...

A múlt emlékeit e borús nap visszahozta,
és a lelkekben a sebeket...

AZ ESTI SZÜRKÜLETBEN SOK
KIS APRÓ FÉNY.A TEMETŐ FELŐL JÖN.SZERETTEINKÉRT GYUJTOTTUK MEG A PICI MÉCSESEKET.EBBEN A GYERTYASZAGÚ CSÖNDBEN,MINDEN BENNE VAN.EMLÉKEZÜNK.EZ A NAP AZ ÖVÉK,NEKÜNK AZ EMLÉK MARADT,DE NÉHA ÚGY ÉREZZÜK VELÜNK VANNAK. HA ŐK NEM IS DE EMLÉKÜK ÖRÖKKÉ ÉL BENNÜNK. GYUJTSUNK GYERTYÁT ÉRTÜK, ÉS A VILÁG ÖSSZES HALOTTJÁÉRT,MERT SAJNOS SOK VAN AKIÉRT NEM GYUJTANAK

Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.

A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.

Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy."

NÉMELY VIRÁG ÖSSZEZÁRJA SZIRMAIT NAPLEMENTEKOR,
ÉS CSAK HAJNALBAN NYILIK ÚJRA.
BÁR NEM LÁTHATJUK CSODÁLATOS SZINEIKET
E VIRÁGOK MELYEK SZERETTÉK A NAPSÜTÉST
TOVÁBB ÉLNEK.

MIKOR A BÁNAT ÁRNYA VETÜL RÁNK
ÉS SZERETTEINK ELTÁVOZTAK MELLŐLÜNK
ABBAN BÍZUNK,HOGY A MENNYEI KERTBEN
ÚJRA KIVIRÁGOZNAK MAJD ISTEN ÖRÖK
RAGYOGÁSÁBAN