Externsteine, a Világoszlop rejtélye

Németország északi erdőségeiben bámulatos sziklapillérek emelkednek a magasba. A sziklák barlangokat, szentélyeket rejtenek, ez a germán Stonehenge!

A Teutoburgi-erdő mélyén öt hatalmas, harminc méteres mészkőpillér tornyosul. A természet egyik energiaközpontja ez, a már az ókorban is szentélynek számító Externsteine. Éppen olyan jelentősége van ennek a helynek a germán mitológiában, mint Stonehenge-nek a brit hagyományokban. A kőkorszakban nomád vadászok, később a germánok is itt tartották pogány szertartásaikat, ezért a hely számos misztikus és mitologikus elemmel ötvöződött.

Nagy Károly frank király és római császár a keresztény hit terjesztése érdekében 772-ben betiltotta a szertartásokat, később a közeli paderborni apátság szerzetesei átvették a helyet. Rövidesen a szerzetesek is itt tartották istentiszteleteiket.

A természet adta magas kőszirtek vonulatát mesterséges barlangok, és üregek szakítják meg. Láthatóan az egymást követő generációk egyre tágasabbá alakították őket. Furcsa, homályos lépcsők, vájatok, falmélyedések váltogatják egymást, legtöbbjük rendeltetését a múlt köde fedi. A legnagyobb sziklapillér szabálytalan alakú kamrát rejt, kétfelől is megközelíthető, az északkeleti bejárat és a kamra két ablaka a nyári napforduló napkeltéje felé tekint, a másik bejárat egy szűk folyosóba vezet. A főkamrát a korai keresztények avatási és tisztító szertartásaik színhelyévé választották.

Európában több helyen találtak hasonló célt szolgáló földalatti barlangokat, ugyanilyen falmélyedésekkel, érdekes, faragott arcokkal, padlókörökkel. Az egyik pillér tetejének közelében sziklába vájt kápolna helyezkedik el, ez talán Externsteine legtitokzatosabb helye. Keleti vége egy kör alakú fülkét rejt, amelyben egy pilléroltár található. A templomépítésben teljesen ismeretlen ez a megoldás. Közvetlenül az oltár fölött fél méter átmérőjű, kör alakú ablak van. A kápolnát úgy alakították ki, hogy az erdő felett 6,5 km-es távolságban tiszta kilátás nyílik az égboltra.

A korai szerzetesek gyakran alakítottak át vallási helyeket saját céljaiknak megfelelően, Externsteine is kiváló példa erre. A szentélyben csodálatos relief található, mely Krisztust ábrázolja. A relief alsó részén azonban a pogány Irminsul, a Világoszlop látható, amely az univerzumot tartotta, és a legfőbb égi istenség kultuszára utal. Mindez azt szimbolizálja, mintha a régi vallás behódolt volna az újnak. A faragvány alján a Világkígyó tekergőzik, azt a pontot jelölheti, ahol a Föld energiái kiáramlanak. Ezek az energiák csak azokra hatnak, akik belépnek a szentélybe, a sziklabarlangokba, üregekbe.

Externsteine, a Világoszlop rejtélye

Németország északi erdőségeiben bámulatos sziklapillérek emelkednek a magasba. A sziklák barlangokat, szentélyeket rejtenek, ez a germán Stonehenge!

A Teutoburgi-erdő mélyén öt hatalmas, harminc méteres mészkőpillér tornyosul. A természet egyik energiaközpontja ez, a már az ókorban is szentélynek számító Externsteine. Éppen olyan jelentősége van ennek a helynek a germán mitológiában, mint Stonehenge-nek a brit hagyományokban. A kőkorszakban nomád vadászok, később a germánok is itt tartották pogány szertartásaikat, ezért a hely számos misztikus és mitologikus elemmel ötvöződött.

Nagy Károly frank király és római császár a keresztény hit terjesztése érdekében 772-ben betiltotta a szertartásokat, később a közeli paderborni apátság szerzetesei átvették a helyet. Rövidesen a szerzetesek is itt tartották istentiszteleteiket.

A természet adta magas kőszirtek vonulatát mesterséges barlangok, és üregek szakítják meg. Láthatóan az egymást követő generációk egyre tágasabbá alakították őket. Furcsa, homályos lépcsők, vájatok, falmélyedések váltogatják egymást, legtöbbjük rendeltetését a múlt köde fedi. A legnagyobb sziklapillér szabálytalan alakú kamrát rejt, kétfelől is megközelíthető, az északkeleti bejárat és a kamra két ablaka a nyári napforduló napkeltéje felé tekint, a másik bejárat egy szűk folyosóba vezet. A főkamrát a korai keresztények avatási és tisztító szertartásaik színhelyévé választották.

Európában több helyen találtak hasonló célt szolgáló földalatti barlangokat, ugyanilyen falmélyedésekkel, érdekes, faragott arcokkal, padlókörökkel. Az egyik pillér tetejének közelében sziklába vájt kápolna helyezkedik el, ez talán Externsteine legtitokzatosabb helye. Keleti vége egy kör alakú fülkét rejt, amelyben egy pilléroltár található. A templomépítésben teljesen ismeretlen ez a megoldás. Közvetlenül az oltár fölött fél méter átmérőjű, kör alakú ablak van. A kápolnát úgy alakították ki, hogy az erdő felett 6,5 km-es távolságban tiszta kilátás nyílik az égboltra.

A korai szerzetesek gyakran alakítottak át vallási helyeket saját céljaiknak megfelelően, Externsteine is kiváló példa erre. A szentélyben csodálatos relief található, mely Krisztust ábrázolja. A relief alsó részén azonban a pogány Irminsul, a Világoszlop látható, amely az univerzumot tartotta, és a legfőbb égi istenség kultuszára utal. Mindez azt szimbolizálja, mintha a régi vallás behódolt volna az újnak. A faragvány alján a Világkígyó tekergőzik, azt a pontot jelölheti, ahol a Föld energiái kiáramlanak. Ezek az energiák csak azokra hatnak, akik belépnek a szentélybe, a sziklabarlangokba, üregekbe.

Externsteine szentélye a földi energiák gyűjtőhelye, évszázadokon átnyúló története bizonyítja vallásaink sokszínűségét. Mégis, bármilyen korba lépünk, bármilyen vallásban hiszünk, őseink szent helye marad, ahol leginkább a természet ereje érint meg.

(forras:net)