Farsang...

A farsang vízkereszttől (január 6.) a húsvétvasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig ,azaz húshagyókeddig vagy hamvazószerdáig,  idén március  5-én éjfélig tart.

A  farsang minden évben a vidámság, a mulatozás, a felvonulások és jelmezbálok ideje, a hagyományok szerint ezzel az ünneppel igyekszünk elűzni a hosszú telet, és felkészülni a kikeletre.  

Utolsó három napja „a farsang farka” a fékevesztett öröm és mulatozás ideje volt. Ez vidám, tavaszelőző ünnepség, majd a nagyböjttel ér véget.

Hazánkban - elsősorban német hatás eredményeként - a középkorra tehető a színes ünneplés szokása, amely az utóbbi években mintha egyre erősebb lenne. A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. Régen azt hitték, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül és a gonosz szellemek életre kelnek. Eleinte azért öltöztek az emberek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a gonosz erőket és a hideget. A régi hiedelmek ugyan ma már csak érdekességek, de az ünnepek harsánysága és a jelmezviselés szokása   A farsang a tavaszvárás örömünnepe.  Már évszázadok óta jelmezes felvonulások, lakodalmak és disznótorok jellemzik.  Közel a tél végéhez  az emberek már várva várják a tavasz közeledtét, ezért jelmezekkel, maszkokkal próbálják elijeszteni a telet.  Ezenkívül úgy gondolják, hogy ha sokat esznek és isznak ebben az időszakban, akkor a természet is kedvet kap hozzá, és sok termést hoz az évben.  

 A farsangi köszöntés alatt jelmezbe öltözött gyerekek, fiatalemberek, néha tanítók jártak házról házra a faluban.   Ahol beengedték őket, ott verses, énekes köszöntőket mondtak, majd a házigazdáktól ajándékokat kaptak: pénzt, tojást vagy szalonnát.

Nagyobb falvakra jellemző volt a farsangi felvonulás vagy falujáró menet.  

A résztvevők emberi vagy állati jelmezekbe öltözködve haladtak végig a településen, miközben egy dramatikus játékot is előadtak.

 A farsangi időszak nevezetes napjai:

Január 6.: Vízkereszt (a Három Királyok napja): A farsang kezdete

A Vízkereszt utáni első hétfő: regölő hétfő.  A Dunántúlon az eladófélben lévő leányoknak ekkor regöltek vőlegényt.

Farsangfarka: a leghíresebb farsangi napok az ünnepi időszak végén.  

Ezek: a farsangvasárnap, a farsang hétfő, a húshagyókedd és a hamvazószerda.  Ez az utolsó nap a negyvennapos böjt előtt, amikor még annyit szabad enni a hagyományos farsangi ételekből, ki mennyit akar: kocsonyát, káposztát és fánkot.

 A hamvazószerdát követő torkos csütörtök - habár a húsvéti böjt kezdete – a farsangi maradékok elfogyasztásának a napja.  A böjt alatt viszont húst nem szabad enni, csak tésztát, aszalt gyümölcsöt, leveseket és más böjti ételeket.

Bizonyos vidékeken úgy tartották, hogy az eladósorban lévő lányoknak  a farsang idején mindenképpen párt kell választaniuk.  A farsangi időszak végén a vénlányokat különféle módokon kifigurázták, például az úgynevezett tuskóhúzással.  A falun – nagy zajjal – végighúzott tuskót a legények a vénlányok kapujára kötötték, és lánycsúfoló dalokat énekeltek.

Mohács napjainkban is őrzi a népi farsang, a karnevál hagyományát.  Itt minden évben megünneplik a busójárást, amely turisták tízezreit vonzza magához. A népszokás eredetéről így írnak  „Mohácson a hagyomány eredetét a török űzés legendájával is magyarázzák. A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti alapja. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok."    

A magyar farsang kifejezés a húshagyókedd, farsang éjszakája jelentésű német Fastnacht szóból származik. Fastnacht = böjtölőéj. Fasen, faseln: egyes kutatók szerint a német "faseln": fecsegni, fantáziálni, pajkosságot űzni szóból ered. Más elmélet szerint bajor-osztrák jövevényszó, a vaschang-ból származik. Első írásos jelentkezését 1283-ból, bajor-osztrák adatokból ismerjük.

A farsang utolsó napja: húshagyó kedd. Nevét onnan kapta, hogy ezen a napon volt szabad utoljára húst enni a nagyböjti időszak kezdete előtt.

Húshagyókeddet követő nap a hamvazószerda, a 40 napos böjt kezdete.

KELLEMES 

 FARSANGOLÁST !