A félelem akkor erős, ha nincs hited önmagadban... az elvárásoknak megfelelni irányít, mert akkor majd szeretnek... és végre te is fogod tudni szeretni önmagad... és hiába nyílsz ki, ha valami nem úgy sikerül, megint bebizonyosodik számodra, hogy kevés vagy... és egy kis nyugalomért falaid mögé bújsz... nem szereted magad ezért, de azt tanultad: szeress másokat és ők is szeretni fognak... és hiszed, hogy egyszer majd már annyit bizonyítottál a külvilágnak, hogy végre te is elhiszed magadról, hogy szerethető vagy és szeretni fogod magad ugyanúgy, ahogy másokat is szeretni tudsz. Csak sajnos ez nem így működik!
Lehetsz a legsikeresebb, keresheted a legtöbb pénzt, mert okos és ügyes vagy, szerethetsz és segíthetsz mindenkit... ha önmagad, - aki ott áll veled szemben a tükörben - ha önmagad nem fogadod el és nem szereted teljes valóddal, az életed örökös félelemben fogod tölteni jól felépített falaid mögött! Lehet, hogy lesznek barátaid, akik elismerik adottságaidat... akik szeretnek... akik örülnek ha adsz... S ELFOGADNI, KÉRNI, TUDSZ-E ÖNZETLENÜL?.... mindig ott lesz a bezártságod, ha valami nem jól sikerült, vagy ha nem örültek a véleményednek... és mások minden egyes érthetetlen rezdülésére ott lesz benned a félelem, hogy: vajon ezt most azért csinálta, mert haragszik? Vagy mert nem szeret?
Sok emberről azt fogod gondolni, kétszínű... és észre sem veszed, hogy hangulatingadozásaiddal te vagy az aki játszol... játszod, hogy szerethető vagy... aki kedves... és aranyos... de nem hiszed magad sem.
Ezért tartom fontosnak azt a mondatot, hogy: Szeresd magad, hogy mások is szerethessenek!
Ez nem önzőség. De csak azt tudod szerethetően bemutatni amit vagy akit te is szeretsz! Ha szereted magad, nincs szükséged falakra, mert bárki bármit mond, te tudod az igazat magadról... és így vagy jó, ahogy vagy... és ha változol a felismeréseid alapján, akkor is úgy leszel jó, ahogy vagy... mert mint ahogy a világ, úgy te is állandó változásban vagy... de ITT vagy, nemcsak lélek vagy, hanem test és lélek ami EGY, ez vagy most, ahogy mindenki aki körülvesz téged.... ITT és MOST és ILYENNEK kell elfogadnod magad! Sok mintát hozunk szüleinktől... sok félelmet is, meg lehúzó vélemények emlékét... de az a gyermek már önálló lett, felnőttruhájában kialakíhatja végre a maga életét a maga szabályaival... és NEM KELL MEGFELELNIE SENKINEK! CSAK ÖNMAGÁNAK!
Bocsáss meg a múltnak... azoknak akik rosszat mondtak rád... az ő élethelyzetükből kitekintve ítéltek... onnan figyelve akarták neked a legjobbat! Jót akartak, csak túlzásba vitték, vagy tévedtek... de ez mind EMBERI dolog és megbocsájtható.
Amint a sérelmeid okozóit megérted... amint megtudsz nekik bocsátani... máris kész vagy, hogy meg tudd bocsájtani magadnak is a tévedéseidet... a hibáidat.. hiszen minden helyzetre úgy reagáltál, ahogy akkor a legjobbnak hitted...
ÉRTÉS...MEGBOCSÁTÁS... SZERETET... másokkal és legfőképpen MAGADDAL szemben!!!!
Ha hibátlanok lennénk mi lennénk az Isten... de mi most bár isteni részünk is van, elsősorban embernek születtünk ide!
Ez van! Ezt kell szeretned!!!! :)
Nézd azokat akik valaha rosszat mondtak rólad... nézd arcukat és én megmutatom neked múltjukat....
megszülettek... boldog kisbaba... futkározó gyermek.... kit szeretnek, de szídást is kap, jaj, de mennyit szeretetből!!!... mert szigorúan kell fogni a gyereket.... valaki mindig veszekszik vele... úgy érzi ő nem jó... őt nem is lehet szeretni... de jaj majd egyszer, ha már felnőtt lesz és saját élete lesz... ő a párjával máshogy fog élni... addig meg jól bezárkózik falai mögé... a legkevesebb érjen el hozzá bántásból,amíg felnő.... szerelmeiben az a vonzó, ami szüleiben nincs meg... a nagy szerelem mégis olyannal köttetik aki valamelyik ősre dettó hasonló.... mert végre már nagy, és megszelídítheti a sárkányt... és ha ez megy.. otthon is szeretni fogják... azonkívül ugyanazt a biztonságot adja, amit otthon is élvezett...
és a körforgás soha nem áll meg... mert felnőttként észre sem vesszük, hogy azok a falak még mindig ott vannak... vagy ha igen, hát csak azért, mert egy-két téglát még rakunk jó helyre, mert ott még bántani tudnak!
Nézd őket és lásd magad bennük.... nem ismerős a sorsuk?
Kilépni ebből csak az tud aki erős, és MERI végre elfogadni, szeretni Önmagát!
Egész életedben a gyengébb mellé álltál. Igaz? Mert tudtad, hogy ott legbelül ő JÓ!!!! Csak a falaitól mások nem biztos, hogy látják. De Te érzed, és véded ha kell! Igaz?
Akkor most itt a pillanat!!!!
Nézd meg a tükörben azt a jó embert, aki vagy! Nincs benne semmi hiba... csak tévedései vannak.... és percről percre változik... jobbá és jobbá lehet.... mert BENNE van... BENNED VAN MINDEN SZERETET JÓSÁG amit kívül keresel!!!!!
Állj ez az ember mellé, aki tanácstalanul, segélykérően néz rád a tükörből.. NEKI VAN RÁD A LEGNAGYOBB SZÜKSÉGE!!!!!!
ÉRTSD!!!! BOCSÁSS MEG NEKI ÉS SZERESD!!!!!!!! És a világ is látni fogja RAGYOGÁSODAT!!!!!!!
Hát lehet egy ilyen embert nem szeretni??? :))))))
Na ugye!!!!!!!!!!!!!!
Ha most ott lennék, én is megölelnélek!!
Szeresd magad, hogy mások is TÉGED lássanak, és szerethessenek!!!!!!
Szeresd magad és a falak észrevétlen foszlanak majd semmivé, mert nem lesz rájuk szükség, mert a legerősebb, legszeretetre méltóbb emberke áll majd melletted és vigyázz Rád! S EZ AZ EMBER...... TE VAGY!!!!!

(forras;net)