Az Anselina africana orchidea gyökérét, törzsét és levelét a zuluk teakészítésre használják. A tea úgy működik, mint egy hánytató keverék.

Ez a gyönyörű Angraecum faj Közép-Afrikában és Madagaszkár szigetén őshonos. A helyiek Afrika Csillagának nevezik, utalva a virág csillag alakjára és ezüstös fehér színére. A természettudós Darwin nagy lelkesedéssel tanulmányozta az orchideákat, felépítésüket és szaporodási technikáikat. Felfedezte, hogy ennek a fajnak 20 cm hosszú a „sarkantyúja”, amely a virágport rejti. Feltételezte, hogy létezik olyan rovar, amelynek 20 cm hosszú szájszerve van, s azzal eléri a virágpor rejtekét. Kortársai nem adtak hitelt a szavainak, azonban néhány évvel Darwin halála után biológusok rátaláltak arra az afrikai rovarra, amelynek a nyelve valóban kinyújtható 20 centire.

Az ókori medicina sokszor fordult a virágokhoz különböző betegségek kezelésében. A korabeli orvosok szerint a növény alakjából következtetni lehetett arra, hogy mely szerv, testrész gyógyítására alkalmasak – így lettek például keresett vágyserkentők az Ophrysok, melyeknek föld alatti gumója az emberi herékre hasonlít. A feljegyzések szerint a növény gumóját júliusban kellett kiásni a földből, majd meg kellett főzni, megszárítani és megőrölni. Az így készített Salep liszt még a 20. század elején is beszerezhető volt az európai patikákban, a „csodaszer” azonban még népszerűbb volt a Közel-Keleten. Rossz hírrel kell azonban szolgálnunk azoknak, akik manapság szeretnének az Ophrysokhoz fordulni segítségért: ezek a növények szigorú védelem alatt állnak, tilos leszedni őket.

Afrika orchideái a súlyosan veszélyeztetett növények közé tartoznak. Különösen védelemre szoruló a földi orchideák közé tartozó Disák nemzetsége. Krumpliszerű gumójuk a föld alatt található, ehető, és pont ez jelenti a legnagyobb veszélyt. Afrika éhségövezeteiben mázsaszámra takarítják be a Disa-gumókat, és adják el jó pénzért, mivel a Disa-gumókból készült ételek előkelő helyen szerepelnek a vegetáriánus éttermek étlapjain.

A trópusi országokban az orchideák mindennapi használata természetesen még elterjedtebb. A Vanda-félék kemény leveleiből erős szövetet lehet szőni, amelyet később árnyékolóként vagy esőtetőként használnak. A Catasetumokból ragasztót készítettek, míg más fajokat lázcsillapításra, hányás és hasmenés ellen, bőrbetegségekre, fájdalomcsillapítóként vagy sebgyógyításra használtak. A törzsi orvoslás titkos receptjei generációról generációra szálltak, a varázsszerek pedig ott rejtőztek az orchideák csodás virágaiban, leveleiben, gumóiban.

Múlt hétvégén egzotikus virágházzá alakult át a Vajdahunyadvár barokk épülete, ahol most tartották a tavaszi Orchidea és Bromélia Kiállítást. Az elegáns termeket több ezer különleges virág töltötte meg, és bár ezek a növények nem a mi éghajlatunkon őshonosak, már Páger Antal is orchideákkal üzente meg a szerelmét Tolnay Klárinak a Charlie nénje híres dalában. „Nekem sincs semmim, de néhány pennym virágra mindig akad” – énekelte.

Idén a legtöbb a távoli Indonéziából érkezett, ahol hétköznapi látvány a rizsföldek szélén egy-egy fán csüngő orchidea. Innen származik a már nálunk is népszerű szobanövénynek számító lepkeorchidea, amit egy lepkegyűjtő fedezett fel. Bár vásárolni is lehet, mindent nem hozhattunk haza, inkább fotókon örökítettük meg nektek a virágokat és a hangulatot. Kattintsatok a fotóra a képes beszámolóért!

Kattints a kiállítás képeiért!