Hála a mosógépnek

A történetem 2006-ban kezdődött, amikor Münchenben új helyre költöztem. Az üres lakásba kellett egy-két bútor, konyha volt, de mosógep nem. Vettem egyet, hazaszállíttattam, és megkérdeztem a céget, mennyiért kötnék be, hogy tudjak mosni. Mondtak egy árat, megköszöntem, és mentünk tovább a dolgunkra. Németországban minden háznak megvan a házmestere, aki általában több házban is betölt ilyen munkakört. Felhívtam a mi házunk házmesterét, hogy ő be tudná-e kötni a mosógépet. Mondta, hogy igen és hogy mennyiért. Mivel kevesebbet kért, mint ahol a masinát vettem, őt bíztam meg a munkával.

Jött, és bekötötte a mosógépet. Minden simán ment. Egy hét múlva megyek haza este munka után, belépek a fürdőszobába – és vízbe léptem. A fürdőszoba úszott. Gyorsan felhívtam, hogy mit csináljak. Másnap eljött, és kiderült, hogy nem a hideg vízre, hanem a meleg vízre kötötte a mosógépet. Ilyen még soha nem történt vele, mondta. Hogy a kellemetlenségeket csökkentse, meghívott egy bajor helyre vacsorázni. A vacsora nagyon finom volt, és jól éreztük magunkat. Sokat beszélgettünk.

Telt-múlt az idő, összebarátkoztunk, segített berendezni a lakásomat, felfúrta a függönytartót, összeszerelte a könyvespolcomat. Cserébe meghívtam egy igazi magyar gulyáslevesre. Nagyon ízlett neki, csak kicsit sokat főztem, így még napokkal utána is ezt ette...

Azt mondta, hogy azért rontotta el a mosógépbekötést, mert elvettem az eszét. Egyből belém szeretett. Hamarosan hozzám költözött. Otthagyta az addigi életét. Két hónap múlva felmondtam az albérletemet, és kerestünk egyet közösen.

A legelején elmondta, hogy jövőbeli terveiben nem szerepel se esküvő, se család. Ismerjük meg egymást, aztán meglátjuk, mi lesz velünk.

Sokat kirándultunk, sokat voltunk együtt, mindenki mondta, hogy milyen szép pár vagyunk, mennyire összeillünk. Elhalmozott minden széppel, jóval, hiszen én vagyok az ő nagy szerelme, élete legnagyobb szerencséje, és nagyon szeret engem.

Eljött a 28. születésnapom, amikor néhány emberrel elmentünk vacsorázni. Szót kért, mire persze mindenki rá figyelt. Feltett nekem egy kérdést, amire csak igennel tudtam válaszolni: megkérdezte, leszek-e a felesége. Nyolc hónapra rá megvolt az esküvő. Azt akarta, hogy Magyarországon legyen, mert tudta, hogy nekem ez fontos.

A Hortobágyon esküdtünk, a Hortobágyi Csárdában volt a vacsoránk. Nagy boldogságban éltük tovább a hétköznapjainkat. 2009. december 31-én elmentünk vacsorázni. Féléves házasok voltunk, és vacsora közben ismét feltett egy kérdést. Családot szeretne alapítani, egy gyereket szeretne tőlem. Az első próbalkozásra összejött.

Szerelmünk gyümölcse boldog kisbaba, szépen fejlődik, sokat nevet. Mindenki odáig van tőle. Ő a legszebb dolog, ami történhetett velünk.

Viccelődünk is néha, hogy én csak egy mosógépet szerettem volna beköttetni, és kaptam egy férjet meg egy gyereket.

Brünner Zsuzsa, München