Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad.

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övé.

Ez fontos útravaló. Sokkal erősebb vagy, mint hinnéd! Mindent kibírsz, mindent elviselsz, és ha mozgósítani tudnád erőidet, egy hegyet is elhordanál, és a legnagyobb fájdalom sem roppantana össze.

Ez azonban egy rejtett erő. Atomerő, melyről nem is tudsz, és sohasem használod fel, de azért benned van. Hoztad magaddal. Már megszületni, kibújni az anyaölből is nagy küzdelem volt, és fölállni és elindulni is csak emberfeletti erővel lehetett. Gondolj bele: izmaid és a csontjaid sem voltak alkalmasak erre a hatalmas mutatványra.

És mégis! Fölszabadítottad az atomerődet. Bedobtad az "igazi természetedet", mely "isteni és erős". Később már nem volt szükség rá. Átálltál a hétköznapi életed gyenge árammal működtetett, takarékos üzemmenetére, és elfelejtetted, milyen erős vagy. Annyira, hogy nem is tudod, hogy az vagy.
 
Gyengének hiszed magad. Erőtlennek. Kihasználhatónak. "Túl sok ez nekem!" - gondolod. Sajnálod magadat. Nyögsz. Elfáradsz. "Én ezt nem bírom tovább!" - mondod olyankor, amikor egy léleklátó azt mondaná: "Százszor ennyit is kibírnál még!"
 
Van egy sztori. Egy rabbi utazik a tanítványával, és a szekerük megakad a sárban. 
- Húzd ki, fiam! - mondja a rabbi. 
A tanítvány húzza, vonszolja kétségbeesetten, vicsorogva, majd' megpattannak a nyakerei - nem megy neki.
- Nem bírom - mondja végül. 
- Bírod te - feleli a rabbi. - Csak nem akarod.
 
Így igaz. Nem tud még igazán akarni a fiú. Képtelen hozzáférni magában az Igazi Akarathoz, az atomerőhöz - pedig benne és benned is ott van.

Ha tudnál róla, derűsebben élnél, és egyáltalán nem félnél a nehézségektől.

"Igazi természeted isteni és erős."