Ezt egy csodálatos nő mondta. Kaffka Margit. A nőkről írok éppen Férfiélet, női sors című könyvemben, és ez a mondat az iránytűmmé vált.

"A legújabb idő - írja -, a szemünk láttára nagy és hirtelen változásokat hozott az asszonyi lélekben. Kifejlődött a 'new woman', az új asszony értékes és egyre terjedő típusa. Ma az anyák és lányok között ezerszerte örvénylőbb távolság van, mint anyáink és nagyanyáink között... A mai asszony lelke végtelen finom és ideges mérlegrúd: egyik serpenyőjében a régi asszony minden fészeklakó ösztönével, a ház és a gyerek gondjával - a másikban az aktivitás, az emberi érvényesülés égő és nyugtalan vágyával, és saját énje szabad kifejlesztésének szinte mániákus akarásával... A mai dolgozó asszony - elismerem - nagyon zavaros valami."

Elfeledett, mégis mennyire igaz sorok. Olyan, mint egy forradalmi programbeszéd. A mai napig érvényes.

"A mai asszony - mondja -, emberasszony legyen, egyéniségében a női bájjal egyértékű, nemétől független kvalitás: becsületesség, szavatartás, nagyvonalúság, diszkréció... És ne hárítsa a másik félre a felelősséget, melyet a természet az ő vállára helyezett, és ne éljen vissza gyengesége előnyeivel..."

És itt következik a legfőbb tanács:

"Mindenekfelett próbáljon közeledni önmagához, és kibányászni, felhozni magából azokat a nagy, eltemetett, rég pihenő értékeket, amelyekkel adós a világnak, és amelyek nélkül szegényebb és csúnyább ez a világ! Több lehetőséget - pályák, munkák, szerelem, alkotás, harc, cselekvés és tanulás irányában!"

Ízlelgesd ezeket a sorokat. Nyitánya ez egy új korszaknak. A régi korszak több ezer éves. Most omlik össze lassan, recsegve és ropogva. A férfitörténelem a végóráit éli. Az igazi, láthatatlan forradalom manapság a nők lelkében és sorsában zajlik. Nehéz és ugyanakkor gyönyörűséges dolog nőnek lenni.

Hatezer éves némaság után mondta ki végre Kaffka Margit ezeket a gondolatokat.