Köszönöm Erzsike csodálatosan szép ez a versed ,
Higyünk az Isten szerető lelkében mert az ő háza mindig menedék a mi számunkra .
Áldásunk küldjük a népre és karoljuk fel a leggyengébbeket is ....szeretettel Gizike

Válasz

"Hadd legyen ez a ház az imádság háza,
s aki itt a szívét Teeléd kitárja:
küldj választ néki égi üzenettel.,
maradj közöttünk szerető Lelkeddel.!"
Csodálatos ez a verse Páskulyné Kovács Erzsébetnek.
Köszönöm Erzsikem,hogy elhoztad.
Szeretettel:Irenke

Előzmény

Válasz

Mint az őrtorony messzi tengeren

Nagy Isten! Ki megalkodtad ezt a nagy világot,
s templomod a természet maga,
mit adhat neked a gyarló ember?
Mit mondhat a száj elcsukló szava?

Hadd legyen ez a ház az imádság háza,
s aki itt a szívét Teeléd kitárja:
küldj választ néki égi üzenettel.,
maradj közöttünk szerető Lelkeddel.!

A kérubok szárnya lebegjen itt,
őrizzék híven szent Törvényeid.
S ha vihar dúlna kint a tengeren,
e ház mindig menedék legyen.

A göröngyös út mindig ide fusson,
s ezen az úton mindenki átjusson
hozzád,Te hatalmas, Te szent,
s a lelkünk forró imádsága benn

ha hang nélkül suhan az ég felé,
angyalok vigyék trónusod elé.
S Te meghallgatva kegyelmesen minket:
bocsásd meg Fiadért minden vétkeinket.

Ha Jákób éjszakáját vívja itt a lélek,
s fáradtan küzdeni már--már alig képes,
Élő,Örök Isten! Jákóbnak Istene!
A küzdőnek mindig győző legyen neve.

Vigyázz e házra szüntelenül,
s ha fáradt szívek imája csendül,
áldásod küldd e népre itt,
karold fel a leggyengébbet is.

---Óh,nagy Isten! Izráel Istene!
E házat nevednek hatalma töltse be!
Mint az őrtorony,messzi tengeren,
utat mutasson,útjelző legyen!

Páskulyné Kovács Erzsébet

Válasz

Nagyon köszönöm ezt a kedves történetet. Isten mindig minden bajban
a segítségünkre siet. Áldjon meg téged az Úr!

Válasz

Azt hiszem, mindannyinkkal előfordult már az, hogy túlzottan bíztunk magunkban. Általában az ember akkor szokott segítséget kérni, amikor bajban van! Így vagyunk ezzel a dologgal Istennel kapcsolatban is. Amikor kék az ég, süt a nap, úgy tűnik, hogy minden rendben van életünkben, akkor úgy érezzük, magunk is elboldogulhatunk. Csak később jövünk rá, hogy milyen balgák vagyunk!

Ha el akarunk valamit intézni, számba vesszük kapcsolatainkat. Ha vannak ismerőseid megfelelő helyen, bármit elérhetsz – gondolod! Azután megpróbálod felkutatni őket és talán sikerül is segítséget kapni addig, amíg ismerősödnek érdekei úgy kívánják, hogy segítsen. Ha nem, akkor vége minden reményeidnek.
Miért nem megyünk egyből az Istenhez? Talán úgy érezzük, hogy nem foglalkozik velünk? Vagy ilyen apró dolgokkal nem akarjuk terhelni Őt?
Ha így gondoljuk, mindenképpen tévedünk! Ellen White a következőt írja:

„Mennyei Atyánk arra vár, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét. Kiváltságunk, hogy szüntelenül merítsünk és igyunk határtalan szeretete forrásából. Nem különös-e mégis, hogy olyan keveset imádkozunk?! Isten mindig kész meghallgatni legkisebb gyermekének is szívből fakadó imáját, és mi mégis oly kevés hajlandóságot mutatunk, hogy Isten elé vigyük kívánságainkat. Vajon mit gondolnak a mennyei angyalok a gyenge, elhagyott és kísértésnek kitett emberiségről, mikor látják, hogy Isten végtelen szeretete sokkal többet óhajt nékik adni, mint amennyit kérni tudnának, de ők mégis oly keveset imádkoznak, és oly kishitűek?!
Akárhonnan is nézzük a kérdést, jobban járunk, ha Istenben bízunk és elé hozzuk kívánságainkat! „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” Zsolt. 118,8.
Draga Gizike! Köszönöm a Tanulsagos történetet.
Szeretettel:Irenke

Válasz

Köszönöm a történetet, valamikor már olvastam, de mondig szivesen olvasom.

Válasz