Milyen gyakran mondja a világ kifogásként, és akár még mi keresztények is, hogy nincs időnk!

Rohanó világban élünk ahol az emberek nap, mint nap szembetalálják magukat a "Nincs időm" problémájával.

A fogyasztói társadalom, és a rohanó életmód, teljesen felborította az emberek értékrendjét, szétzilálta a családokat.

Nem érünk rá, nincs időnk.

Nincs időnk, hogy törődjünk a másikkal, nincs időnk, hogy segítsünk amikor kell, nincs időnk, hogy ott legyünk, a másik fontos pillanatainál, és még lehet sorolni az emberi kapcsolatokkal kapcsolatban, hogy hányszor, milyen helyzetekben mondjuk, hogy nincs időnk.

A szülőknek nincs idejük a gyerekeikre, a férjeknek a feleségükre, a feleségeknek a férjükre, az unokákra, a nagyszülőkre, stb.

Gyakran nincs időnk leülni egy közös asztalhoz együtt megreggelizni, megvacsorázni.
Reggel rohan az ember a munkába nincs ideje a másikra, utána siet haza, nincs ideje leülni a másikkal egy kicsit beszélgetni, mert fáradt, vagy épp kezdődik a focimeccs vagy a kedvenc sorozata.

Pedig nem kellene mást tenni, csak megállni egy kicsit ebben a rohanásban, és észrevenni, hogy milyen értékes ember, milyen értékes személy is az a másik ember. (A feleségünk, a férjünk, a gyermekünk, a nagyszüleink, stb)

És ha már ezt észrevettük, akkor ezt mutassuk is ki, egy kedves gesztussal, egy kedves szóval, egy odafigyeléssel, a másik meghallgatásával.

Ha erre több figyelmet fordítanának az emberek, nem lenne ennyi szétesett család, ennyi családi, és generációs feszültség.

De ami még rosszabb, hogy ugyanezt el lehet mondani az Istennel való kapcsolatunk kapcsán is.

Nincs időnk, imádkozni, mert ezernyi mással foglalkozunk, nem azzal ami pedig a legfontosabb lenne, az élő közösségünk Istennel.

Nincs időnk szívből dicsérni, dicsőíteni.

Nincs időnk bibliát olvasni, nincs időnk odafigyelni, meghallgatni mit akar mondani Isten.

Nem szabad (nem lenne szabad) hogy a rohanó világ sodrása magával ragadjon minket, hogy a "Nincs időm" egyre gyakoribb legyen az életünkben, az Istennel való kapcsolatunkban.

Fontos, hogy legyen időnk rá, hogy tudatosan is kifejezzük isten felé hálánkat, szeretetünket, hogy elmondjuk neki örömünket, bánatunkat, és legfőképpen, hogy odafigyeljünk arra, amit mondani akar nekünk az Ő igéje által, Szentlelke által, és emberek által.

Ha azt mondjuk, azt mondja az ember, nincs időnk, eljöhet az a nap, amikor már tényleg nem lesz időnk.

Elvétetik, az is, amink van, és akkor már tényleg nem lesz időnk a szeretteinkre, nem lesz időnk, hogy jót tegyünk, nem lesz időnk, hogy odafigyeljünk a másikra, és nem lesz időnk, a legfontosabbra, hogy Istennel rendezzük a dolgainkat, hogy megfelelő kapcsolatban legyünk az Istennel, csak arra lesz időnk és lehetőségünk, hogy megálljunk az ÚR ítélőszéke előtt.

Ezért is fontos, és még fontosabbá kell váljon számunkra, hogy megfelelően gazdálkodjunk, azzal az idővel, amit Istentől kaptunk,  hogy eltöltsük ezen a földön.

Mt 25,29

Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.