Miért ne lehetne egy 20 évvel idősebb ember a legjobb barátunk?

Általában, ha barátokra gondolunk, a volt osztálytársak, esetleg egyetemi évfolyamtársak jutnak eszünkbe, akikkel sok évet együtt töltöttünk az iskolapadban, és éppen ezért sok közös élményünk is volt. Vagyis mintha a jó barátságok csak a fiatal korban, és csak közel azonos korúak között alakulhatnának ki. Pedig a jó barátság kortalan is lehet.

A család – és benne a barátaink

A rokonainkat készen kapjuk, nem választhatjuk meg őket. Mégis, a szűkebb, vagy tágabb rokonságban találunk olyan embereket, akik közel állnak hozzánk, és olyanokat is, akikről pontosan tudjuk, ha nem a rokonaink lennének, sosem állnánk velük szóba. Nem találjuk meg a közös hangot, nem érdekelnek a gondjai, bajai. Mindezek életkortól függetlenek, sokkal inkább az emberek személyiségétől függ. Hiába terelik össze az összes közel egykorú unokatestvért, nem biztos, hogy csupán attól, hogy életkorban közel állnak egymáshoz, jól fogják magukat érezni. Ugyanakkor egy „jó fej” nagybácsi, vagy egy melegszívű nagymama már-már a barátja lehet egy kamasznak is.

Mindazok az emberek, akikkel tudunk és merünk is őszintén beszélni, akik meghallgatnak és szeretnek bennünket, és akikkel ezek az érzések kölcsönösek – őket nyugodtan nevezhetjük a barátainknak.

Gyakran csupán szóhasználatbeli különbségről van szó: mintha nem mernénk egy életkorban más korosztályhoz tartozó kedves ismerősünket barátunknak nevezni. Pedig minden kritériuma teljesül a „barát” szónak, csak talán attól félünk, a környezetünk furcsán nézne ránk, ha a barátunk jóval idősebb vagy fiatalabb nálunk.

Más generáció – hasonló gondolkodás

Minden generációnak megvannak az úgynevezett tipikus problémái. Egy kamasznak a szüleivel szembeni lázadás, az önmaga keresése a fontos, egy fiatalnak a párkapcsolat kialakítása, majd a családalapítás, később a gyereknevelés, a munkahelyi gondok kerülnek előtérbe. Jó érzés, ha a barátaink pontosan értik, miről beszélünk, amikor nem kell nagyon magyarázni, mit hogyan gondolunk. Mivel felgyorsult a világ, akár 10-20 év alatt is sokat változhatott minden, amiről azt gondoljuk, az idősebbek úgysem értenék a fiatalokat. Azonban az emberei természet alapvetően nem sokat változott az idők alatt. Nem arról van szó ugyanis, hogy ki milyen gyorsan képes egy program megírására, vagy ismeri-e az összes együttest. Sokkal fontosabb, hogy valaki hogyan fordul a másik felé: nyitottan, kíváncsian és elfogadással, vagy kritikusan, ítélkezően, értetlenül és mereven.

Ez a hozzáállás független az életkortól, hiszen egy kamasz is lehet nagyon érdeklődő például az apja szakmája iránt, vagy végtelenül kritikus a nővére barátnőire. Ugyanakkor egy nagymama korabeli „barátnő” sokkal jobban megértheti a 20-25 éves fiatal munkatársa problémáit, ha kellő érzékenységgel fordul felé, és ez kölcsönössé is válik.

Talán a legtöbb barátság tanár és diák között kötődik. A jó tanárainkat nem felejtjük el, sőt, sokan hosszú évekig tartják velük a kapcsolatot. Csak nem barátnak hívják talán őket, hanem a „kedvenc tanáruknak”.

Hasonló a hasonlót vonzza, - vagy az ellentétek vonzzák egymást? – ez a kérdés a barátkozások során is felmerül.

Barátoknál – ha nagyobb az életkori különbség – gyakran az ember önmagát látja – korábban, vagy időben előre – a másikban. Vagyis a hasonlóság fontos szempont lehet, de talán az is, hogy egy idősebb barát egyfajta követendő minta, választott ideálkép lehet.

Egy 15-20 évvel idősebb barát mutathat egy olyan utat, amit esetleg szívesen követnénk. De ugyanez igaz lehet egy jóval fiatalabb barátnál is: önmagunk fiatalkori mását látjuk benne, és jól esik újraélni vele mindazokat az élményeket, amelyeken mi is átmentünk már.

Barátkozni sose késő! Legyünk nyitottak, és felejtsük el az előítéleteinket a „más generáció – úgysem értem” alapján. Merjünk közeledni, ismerkedni, ha valakivel úgy érezzük, van közös bennünk. 

(forras:net)