VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK

IGAZ TÖRTÉNET 1.rész

10 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Oszd meg:

.Igaz történet: Otthagyott a beteg magzatommal. Bízhatok benne?

2014.09.15.

Nem tudtam, inkább éreztem, hogy ennél a férfinél nem stimmel valami. Gondoltam, annyi baj legyen, senki sem tökéletes. Kisvártatva összeomlott az életem.Utálom, ha egy férfi a volt kapcsolatairól mesél az első beszélgetéskor. Misu nem így kezdte. Felnőtt férfi módjára jött oda hozzám, a félszegség legkisebb jele nélkül, s bár a barátnőimmel voltam azon a méregdrága, de legalább felnőttek által látogatott szórakozóhelyen, simán megkérdezte, hogy elrabolhat-e tőlük egy ital erejéig.Annyira filmszerű volt, hogy belementem, kevés a határozott pasi mostanság. Nem próbált hülye csajozós dumával etetni, (furcsa is lett volna a mi korunkban), közölte, hogy nem ismer, így első körben a szemére tudott hagyatkozni, és mivel nem tudta levenni rólam a tekintetét, mert gyönyörű vagyok (ő mondta), meg kellett, hogy szólítson, nehogy később megbánja, hogy nem tette.

Más volt, mint a többi férfi

Ügyesen beszélt, olyan ügyesen, hogy két óra alatt (a barátnőim közben - örülve, hogy végre szóba állok valakivel - rég leléptek) gyakorlatilag mindent tudott rólam. Ott ültem előtte lemeztelenedve, és nem tudom hogyan csinálta, de nem szégyelltem, hogy egy ismeretlennek beszélek a rekord rövidségű házasságomról, a vágyaimról, az olykor rám törő depresszióról, magamról.Ezt a gondolatomat, az elfogyasztott alkohol által meghízott bátorságom okán gyorsan meg is osztottam vele, egy ultimátummal fűszerezve: ha nem mond magáról valamit, akkor felejtse el a már megrendelt italt, hazamegyek.

– Biztos, hogy akarod? – titokzatoskodott.
– Ez után a kérdés után még jó! Lehet, hogy egy titkosügynököt fogtam? – válaszoltam olyan kacér hangon, hogy egyszerre kívülről hallottam magam, és elpirultam.Persze, hogy az előző kapcsolatáról kezdett beszélni. Nesze neked felhorgadt bátorság, meg vágy. Ez is csak olyan, mint a többi, túl van a harmincon, és úgy akarja megtalálni önmagát, hogy megfejti a múltját. De miért kellek ehhez én? Szánalmas!Gondoltam pár percet még hallgatom, aztán udvariasan – mégis úgy, hogy értse – elköszönök. Már éppen szólásra nyitottam a szám, amikor ahhoz a részhez ért, hogy a lányt otthagyva ült a padon, és meglátott egy kicsit pocakos apukát a hatéves forma fiával.Itt megállt egy pillanatra, és megkérdezte, hogy menni akarok-e, mert úgy látja igen.– Eddig akartam – válaszoltam az ilyen szituációkban magamtól eddig nem tapasztalt őszinteséggel. – De fejezd be ezt mondatot!– Fociztak, nevettek, az apa törölgette a kissrác orrát, boldogok voltak. Akkor jöttem rá, hogy ez az én utam. De most már menj, ha menni szeretnél – mondta kicsit sértődötten, vagy inkább csak játszotta a megbántottat?Nem akartam, hogy azt higgye, potenciális apát akarok fogni a még meg sem született gyerekemnek, ezért azt mondtam, tényleg késő van, de azt azért halkan hozzátettem, hogy nem bánnám, ha nem egyedül kellene hazasétálnom. FOLYTATJUK A 2. résszel ..