VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK

IGAZ TÖRTÉNET 2 rész .

10 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Oszd meg:

Igaz történet: Otthagyott a beteg magzatommal. Bízhatok benne?

2014.09.15.

Nem tudtam, inkább éreztem, hogy ennél a férfinél nem stimmel valami. Gondoltam, annyi baj legyen, senki sem tökéletes. Kisvártatva összeomlott az életem.

Nem kötöttünk ki az ágyban, de még csak csók sem csattant, legalábbis nem a számon. Akár egy régivágású öregember, a kezemet érintette szinte alig érezhetően a szájával, mégis azt éreztem a búcsúzás után órákkal is, mintha az övé lettem volna. Furcsa, hiszen nem ismertem, sőt volt valami kis ellenérzés is ezzel a szögletes férfival szemben. Túl tökéletes: jól szabott öltöny, tökéletes frizura, se túl sok, se túl kevés parfüm, határozott, célratörő szavak. Hol itt a hiba?Úgy döntöttem sehol. Így én hívtam fel másnap, találkoznánk-e a parkban, hátha látunk izzadó apukát gyerekkel, mert azt én is szívesen nézem. Jött is nagy mosollyal, meg virággal.

Meglepően jól éreztem magam veleEz csak azért volt furcsa, mert reggel, az alkoholtól kicsit sajgó fejjel és keserű szájjal azt gondoltam, a közös este csak a jelentős mennyiségű legális tudatmódosítótól volt olyan izgalmas. De józanul sem feszengtem. Végighallgattam Misu kicsit korai, de jóleső jövőképét, amelyben én, mint anyuka szerepelek, de volt abban két gyerek is, aki a család vizsláját kergeti a kertes ház udvarán álló körtefa körül.Itt aztán pislantottam egyet (mondjuk jókorát), és valóban ott ültem a férjem által megálmodott kicsi, de lakájos ház udvarán, egy meggyfa (körte vagy meggy, igazán lényegtelen részlet…) alatt. Hihetetlenül gyorsan történt minden, és ijesztően olajozottan működött. Egy év alatt hozzámentem, s a körtepótló meggyfa alatt már azt is tudtam, hogy babánk lesz.Soha nem mertem igazán boldognak érezni magam. Mi van, ha néhány órára megengedem magamnak ezt a luxust, aztán történik valami szörnyűség – hajtogattam egész eddigi életemben. Még akkor is, amikor igazán semmi okom nem volt rá.Akkor, ott átengedtem magam a boldogságnak. Igazán érdekes érzés volt, el is határoztam, hogy többször engedek a csábításnak.A terhesség azonban (akárki, akárhogy akarja rózsaszínűre festeni) nem az az állapot, ahol elengeded magad, és földöntúli mosollyal várod a kilenc hónap végét.

Magamra maradtam a kétségeimmelVártam az aktuális vizsgálatokat, ahol megnézhetem a körömnyi, majd ujjnyi kis életet az ultrahangon. Semmi rosszra nem gondoltam, csak Misun láttam a rettegést, mi van, ha valamilyen betegséggel születik a gyereke. Beszéltünk is róla, és ki volt akadva, hogy én akkor is megtartanám a babát, ha sérült. Ez nem tartozott bele az ő tökéletesen felépített, és eddig szisztematikusan végre is hajtott életképébe. Kékszemű, szőke kislány, copfokkal, gyönyörű mosollyal - így képzelte, sőt tudta, hogy neki csak ilyen gyereke születhet.– Nagy valószínűséggel Down-szindrómával fog születni a kicsi – mutatta az ominózus nyaki redőt gondterhelt, mégis határozott hangon az orvosunk.Nyeltem egyet és remegő gyomorral lettem azonnal anyafarkas. Egy plusz kromoszóma, ennyi. Kit érdekel, az enyém! Misu nem szólt, egyszerűen elment. Szó nélkül kilépett a rendelő ajtaján, és otthagyott a kétségeimmel, fájdalmammal egyedül.

Címkék: