Gyermekkoromban baseball-oztam, és mindig az volt az álmom, hogy egy rangos csapat tagja lehessek. Eljött a válogatás napja. Soha nem felejtem el. Az edző mindenkit a tornaterembe hívott, és elkezdte egyenként szólítani a neveket. Minden alkalommal biztos voltam benne, hogy az én nevem lesz a következő, vagy az azután következő…

Minél több név elhangzott, annál kisebbre mentem össze. Végül elérkezett az utolsó névhez. Nem az én nevem volt… Nagyon csalódott voltam. Később odajött hozzám az edző és ezt mondta: „Joel, szerettelek volna bevenni a csapatba, de túl kicsi vagy. Nem vagy elég magas.” Akkoriban tényleg nagyon alacsony voltam.

A következő hetek, hónapok során ezek a szavak újra és újra visszhangoztak a fejemben. „Túl kicsi vagy. Valami nincs rendben veled. Nem vagy elég jó.” Észrevetted már, hogy a negatív hangok mindig hangosabban szólnak a fejünkben? Ha nem uraljuk a gondolatainkat, akkor minden sértés, minden kritika, minden degradáló megjegyzés újra és újra le fog játszódni a fejünkben. Nagy volt a kísértés, hogy elveszítsem minden maradék önbizalmamat, és hatalmába kerítsen a kisebbségi érzés és a bizonytalanság érzése. Folyamatosan emlékeztetnem kellett magam: „Lehet, hogy az edző azt mondta, túl kicsi vagyok, de Isten céllal alkotott olyannak, amilyen vagyok. Lehet, hogy az edző azt mondta, hogy nem vagyok elég jó, de Isten azt mondja, hogy az Ő mesterműve vagyok. Lehet, hogy az emberek elutasítottak, de Isten elfogadott.”

Az 1Péter 2:9 azt mondja, hogy Isten választott ki. Lehet, hogy az emberek mellőznek. Lehet, hogy keresztülnéznek rajtad. De mindig tartsd szem előtt, hogy Az, Aki igazán számít, téged választott. Nem véletlenszerűen választott, hanem tudatosan. Isten rád nézett és azt mondta: „Ő kell nekem! Őt választom. Ő az én fiam. Ő az én lányom. Őt akarom a csapatomba!”

Valahányszor érezzük az elutasítás tüskéjét magunkba fúródni, ahelyett, hogy magunkba zuhannánk és elveszítenénk az önbecsülésünket, gondolkodjunk így: „Most nagyon csalódott vagyok. Ez a dolog nagyon fáj, és nagyon rosszul esik. De nem fogok belesüppedni az önsajnálat mocsarába, és nem kezdem azt gondolni, hogy valami nincs velem rendben. Tudom, hogy Az, Aki igazán számít, Az, Aki ezt az egész univerzumot irányítja, kiválasztott engem. Lehet, hogy az edző, a főnököm, vagy éppen a barátom nem engem választott, de a Mindenható Isten engem választott. És Ő azt mondja, hogy békességet és nem romlást tervez számomra és reményteljes jövőt szán nekem (Jeremiás 29:11).”

Tudom, hogy sokatoknak jócskán kijutott az igazságtalan helyzetekből.

Tudjátok, az élet nem fair, de Isten az! Állj a sarkadra, és ne engedd, hogy az a dolog, amit valaki tett, vagy éppen nem tett, elrabolja tőled a reményteljes jövőt, és arra kárhoztasson, hogy úgy menj végig az életen, hogy közben soha nem érzed magad elég jónak, tehetségesnek, értékesnek vagy szerethetőnek. Nem! Te a Mindenható Isten gyermeke vagy! Az értékedet nem az emberek, vagy a teljesítményeid határozzák meg, hanem az Alkotód. Húzd ki magad és emeld fel a fejed. Isten megmondta, hogy a rosszat, melyet ellened terveztek, a javadra fogja használni (1Mózes 50:20).