Bizony, jól olvastátok, újabb szerelemnek lehetünk tanúi: a klasszikus zserbó és a sajttorta egybekeltek. Mivel külön-külön is imádom őket (és ki nem?!?), gondoltam együtt csak még jobbak lehetnek. És tényleg! Zseniális! Benne van minden, ami a zserbóba kell: dió, baracklekvár, csoki – és mindez egy sajttortás formátumban.

A múltkor, amikor már tudtam, hogy két lejárandóban lévő mascarpone vár otthon (és amiből a csokis sajttorta is készült), hazafelé jöttem kocsival, és azon ötletelgettem, hogy milyen sajttortát kéne csinálni. Akkoriban nézegettem az új ország tortáját, és a revolúciós szellem engem is megszállt: az Árpád-hídon egyszer csak megvilágosodtam! Olyan elemi erővel csapott belém az ihlet, hogy még hangosan fel is kiáltottam: Zserbósajttorta! Aztán pár lépésben alakítottam rajta gondolatban, és végül megszületett ez a ‘Zserbórevolúció’!:)) (Levédettem, stipstop!)

Hozzávalók (18 cm-es formához):

150 g keksz (zabkeksz, vagy Győri édes, vagy bármilyen vajas keksz)

50 g dió durvára vágva, vagy kicsit megdarálva

70 g olvasztott vaj

250 gr mascarpone

1 dl tejföl

70 g cukor

1 zacsi vanillincukor

1 lapos ek. liszt

2 db kisebb tojás

2+4 ek. baracklekvár

A mázhoz:

4 dkg csoki + kb. 2 ek. tejszín

50 g durvára vágott dió

(Aki kezdő sajttorta téren, az nézze meg ezt a posztot, ott részletesen leírok mindent az elkészítésénél. )

(Ha pedig 24-26 cm-es formában szeretnéd csinálni, akkor duplázd meg a mennyiségeket!)

A sütőt előmelegítjük 165 fokra. A kekszmorzsát (késes robotgépben megpörgetjük a kekszeket) és az olvasztott vajat összekeverjük, belekeverjük a diót, és a sütőpapírral bélelt tortaforma aljába nyomkodjuk. Mehet a sütőbe 8 percre. Kivesszük, hűlni hagyjuk a gáz tetején vagy egy rácson. Ha már pár percet hűlt, kenjük meg a kekszréteget 2 ek. baracklekvárral. Mondanom sem kell, hogy házi lekvárral a legfincsibb, ugye?!

Ezalatt összeállítjuk a sajtkrémes részt: a mascarponet kikeverjük a cukorral, vanillincukorral, tejföllel és az egy kanál liszttel. Én most 4 ek. baracklekvárt kevertem a masszába, de a vélemények megoszlottak, úgyhogy variáljátok ízlés szerint. (Igazából 4-ből hárman mondták, hogy megfelelő a barcklekvár aránya, én voltam a maradék 25%, aki szerint lehetett volna barackosabb is.) Ezután jöhet a két kicsi tojás, külön-külön 2 percet keverve a robotgéppel, hogy jól elvegyüljön. (Egy spatulával, vagy fakanállal szedjük le a tál szélén maradt mascarponet is.)

A kekszrétegre öntjük a sajtkrémes masszát, és betoljuk a sütőbe kb. 30 percre. Ha barnulna a széle, akkor vegyük lejjebb a hőfokot. Ha kész, akkor kapcsoljuk ki a sütőt, és nyitott ajtónál hagyjuk kihűlni a tortát. Maradhat egész éjszakára is a sütőben, de ha már langyos, akkor betehetjük a hűtőbe. Jót tesz neki egy kis állás, összeérnek az ízek, és jó állaga lesz.

A kihűlt tortára rákenjük a csokimázat, amit úgy csinálunk, hogy a csokit kis darabokra vágjuk, és gőz fölött felolvasztjuk, majd lelocsoljuk a tejszínnel. Ez az arány pont olyan lesz, hogy a hűtőben megdermed a csoki, de nem lesz kőkemény, vághatatlan. Ezzel a gyönyörű, selymes csokikrémmel megkenjük a torta tetejét egy kiskanál hátával, majd megszórjuk a vágott diódarabokkal.

Kész is az újítás! Ha a többi sajttortámra is kíváncsiak vagytok, akkor katt ide! A  facebookon pedig egy JÁTÉKOT találtok, ahol egy egész tortát lehet nyerni, gyertek!