KÁNYÁDI SÁNDOR 85 ÉVES...

1929. május 10-én (anyakönyv szerint 11-én) született Nagygalambfalván, Romániában (Hargita megye), székely földműves családban. Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó. Édesanyját, László Juliannát korán elveszíti (1940 karácsonyán halt meg). Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végzi. Utána Székelyudvarhelyen tanul: 1941 és 1944 között a református kollégiumban, majd 1944–45-ben a Római Katolikus Főgimnáziumban, 1946–50-ben a fém- és villamosipari középiskolában.

Költőként Páskándi Géza fedezi fel, 1950-ben a bukaresti Ifjúmunkás című lapban közli első versét, majd a kolozsvári Utunkban is megjelenik. 1950 őszétől él Kolozsvárott. 1950-től fél évig a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatója, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán tanul, 1954-ben itt szerez magyar irodalom szakos tanári diplomát. 1955-ben jelenik meg első verseskötete, a Virágzik a cseresznyefa.

1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, s közben néhány hónapig az Utunk munkatársa is. 1955 és 60 között a Dolgozó Nő, majd 1960-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig a kolozsvári Napsugár című gyermeklap szerkesztője.

1958-ban megnősül, felesége Tichy Mária Magdolna tanár, szerkesztő. Két gyermekük születik: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971).

Tevékenyen részt vállal az irodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége Romániában, majd Magyarországon és a környező államok magyarlakta településein. 1956 októberében-novemberében a Romániai Írószövetség küldötteként a Szovjetunióba utazik, ellátogat Leningrádba, Moszkvába és Örményországba. Először lépi át a román-magyar határt, de Magyarországon csak átutazik. 1967-ben utazik először nyugatra, Bécsben megtartja a Líránkról Bécsben című előadását, 1969-ben Székely Jánossal, Békés Gellérttel részt vesz a Bolzanói Szabadegyetemen, itt megismerkedik Cs. Szabó Lászlóval és Szabó Zoltánnal. 1971-ben a Pen Klub meghívására Sütő Andrással Norvégiába és Svédországba utazik. 1973-ban Püski Sándor meghívására Sütő Andrással, Farkas Árpáddal, Domokos Gézával és Hajdú Győzővel az USÁ-ba és Kanadába látogat. 1984-ben hosszabb észak- (Kanada, USA) és dél-amerikai (Argentína, Brazília) előadó körúton vesz részt. 1992-ben Izraelben mutatja be erdélyi jiddis népköltészet-fordítását.

1987-ben meghívják a rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, nem kap útlevelet, ezért tiltakozásul kilép a Romániai Írószövetségből.

A Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2009-től a budapesti I. kerület díszpolgára.

Írói álneve: Kónya Gábor. 

Fontosabb díjak, elismerések: 

1968 – Utunk-díj (Kolozsvár)

1971 – A Romániai Írószövetség Díja [A Fától fáig kötetre] (Bukarest)

1978 – A Romániai Írószövetség Díja [A Szürkület kötetre] (Bukarest)

1986 – Déry Tibor-díj

1989 – Az Év Könyve-díj [A Sörény és koponya kötetre]

1989 – Az Év Hanglemeze-díj [A Vannak vidékek nagylemezre]

1990 – MSZOSZ-díj

1990 – A Castren Társaság díja (Helsinki)

1993 – Kossuth-díj 

1993 – A Magyar Művészetért Díj

1995 – Herder-díj (Bécs)

1998 – Magyar Örökség-díj 

2000 – a C.E.T. Millenniumi díja

2001 – Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj 

2002 – A Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíja 

2004 – A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal

2004 – Alapítvány az Erdélyi Magyar Irodalomért (Székelyudvarhely)

2004 – Mecénás-díj 

2005 – Hazám-díj

2008 – A Magyar Kultúra Követe

2008 – A 8. Győri Könyvszalon alkotói díja

2008 – Táncsics-díj

2009 – A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozat)

2014 – Széll Kálmán-díj

Verseskötetei:

Virágzik a cseresznyefa, (1955)

Sirálytánc, (1957)

Kicsi legény, nagy tarisznya, (1961)

Harmat a csillagon, (1964)

Fényes nap, nyári nap, (ill. Szász Dórián, 1964)

Három bárány, (1965)

Kikapcsolódás, (1966)

Függőleges lovak, (1968)

Fából vaskarikát, megirta Kétszemélyes tragédia cimű szinművét , (1969)

Fától fáig, (1970)

A bánatos királylány kútja, (1972)

Szürkület, (1979)

Farkasűző furulya, (1979)

Tavaszi tarisznya, (1982)

Madármarasztaló, (1986)

Küküllő kalendárium, (1988)

Sörény és koponya, (1989)

Valaki jár a fák hegyén, (1997)

Csipkebokor az alkonyatban (műfordítások), (1999)

Felemás őszi versek, (2002)

Meséskötetei:

Fából vaskarika, (1969)

Kenyérmadár, (1980)

Meddig ér a rigófütty, (2005)

Virágon vett vitéz (2002)

Világlátott egérke (2011)

Talpas történetek (2011)

Kányádi Sándor: Könyörgés tavasszal...

Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.

Dugja fejét a sok-sok pipevirág.

Tavasz van megint, tavasz van újra,

s az ember, az ember messzire lát.

Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó!

Annyi, de annyi bús napon át

Tebenned bíztam, Tetőled vártam

keserű szívem szép igazát.

Bontsd ki a kedvem,

bontsd ki: lobogtasd!

Halovány arcom

fényedhez szoktasd.

Simogasson meg

barkáid bolyha,

sápatag vérem

fesd meg pirosra.

Remény-emlődből,

öröm tejével

szoptass meg engem -

igaz igékkel.

Szépíts, erősíts,

beszélj hozzám,

Tavasz-világom,

Tavasz-anyám.

Te szültél, te nevelj:

fiaddal ne perelj!

Elestem, emelj föl:

ne hagyj el, meg ne ölj.

Apaszd el bánatom,

könnyeim töröld le.

Ékesítsd fejemet,

ragyogjon fölötte

örökzöld május-ág.

S ringassák álmaim

illatos orgonák.

Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.

Dugja fejét a sok-sok pipevirág:

Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom,

keserű szívem szép igazát.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!