A szakemberek arra jöttek rá, hogy nem lehet minden bántalmazót egy kalap alá venni. Az egyik végletben olyan férfiakat látunk, akiken hébe-hóba lesz úrrá az erőszak. Ezek a férfiak nem nyúlnak fegyverhez, és a bántalmazásnak nincsen múltja a házasságukban. Nem jellemzőek rájuk az erőszakos megnyilvánulások, és a felindultságot a jelek szerint külső körülmények okozzák. A másik véglethez olyan férfiak tartoznak, akik megrögzötten bántalmazzák a feleségüket. A bántalmazás hosszú ideje folyik, és a férj nem igazán tanúsít megbánást.

Ám az, hogy a bántalmazók nem egyformák, nem jelenti azt, hogy a bántalmazás egyes fajtái kevésbé súlyosak. A fizikai erőszak bármilyen formája sérülést okozhat, sőt akár halált is. Ezért az, hogy egy férfi ritkábban erőszakoskodik, illetve hogy nem annyira brutális, mint egy másik férfi, nem hozható fel kifogásként a bántalmazásra. Egész egyszerűen nem létezik olyan fogalom, hogy „elfogadható” bántalmazás. De milyen okok vezethetnek egy férfit odáig, hogy fizikailag bántalmazza azt a nőt, akinek esküt tett, hogy élete végéig gyöngéden fog bánni vele?

A családi háttér

Nem meglepő, hogy sok férfi, aki hajlamos fizikailag bántalmazni másokat, maga is ilyen családban nevelkedett. „ A legtöbb bántalmazó úgy nőtt fel, hogy otthona valóságos »csatamező« volt — írja Michael Groetsch, aki több mint két évtizede foglalkozik a házasságon belüli erőszak vizsgálatával. — Csecsemő- és kisgyermekkorukban ellenségeskedés vette őket körül. Környezetükben a lelki terror és a fizikai erőszak »normálisnak« számított.” Egy szakember szerint az a férfi, aki ilyen körülmények között nevelkedik, „nagyon korán átveheti édesapja nők iránt tanúsított megvetését. Kisfiúként megtanulja, hogy egy férfi mindig hatalmában kell hogy tartsa a nőket, és hogy ezt úgy tudja elérni, ha megijeszti, bántja és megalázza őket. Ugyanakkor az is világossá válik előtte, hogy ha úgy viselkedik, ahogyan az apja, azzal biztosra veheti, hogy elnyeri a helyeslését.”

A Biblia világosan kifejti, hogy egy szülő a viselkedésével óriási hatással lehet a gyermekére — ez lehet kedvező, de ugyanúgy kedvezőtlen hatás is (Példabeszédek 22:6; Kolosszé 3:21). Természetesen egy bántalmazó családi háttere nem szolgál mentségül a viselkedésére, de segíthet magyarázatot találni arra, hogy miért vált erőszakos emberré.

A kulturális háttér

Néhány országban elfogadottnak, sőt, normálisnak tartják, ha egy férfi megver egy nőt. „Sok társadalomba mélyen beivódott az a meggyőződés, hogy a férjnek jogában áll megvernie, illetve fizikailag rettegésben tartania a feleségét” — olvasható egy Egyesült Nemzetek Szervezete által kiadott beszámolóban.

De még olyan helyeken is, ahol nem nézik jó szemmel a brutalitást, sokan erőszakos viselkedésformát vettek fel. Egyszerűen elképesztő, hogy milyen irracionálisan gondolkodik néhány férfi az erőszakról. A dél-afrikai köztársasági Weekly Mail and Guardian című újság szerint egy tanulmányból, melyet a Jóreménység foka nevű félszigeten készítettek, kiderült, hogy a legtöbb férfi, aki azt állította, hogy nem bántalmazza a feleségét, úgy gondolta, hogy semmi kivetnivaló nincs abban, ha megüti az asszonyt. Szerintük ez még nem sorolható az erőszakos cselekedetek közé.

Nyilvánvaló, hogy ez a fajta elkorcsosult szemléletmód gyakran a gyermekkorra vezethető vissza. Nagy-Britanniában például egy vizsgálat megmutatta, hogy a 11 és 12 éves fiúk 75 százalékának az a véleménye, hogy egy férfi nyugodtan megüthet egy nőt, ha az felbosszantja.

A bántalmazásra nincs mentség

Az említett dolgok segíthetnek megérteni, hogy mire vezethető vissza a házasságon belüli erőszak, de semmiképpen nem hozhatók fel mentségként. Más szavakkal, ha valaki veri a házastársát, az súlyos bűnt követ el Isten előtt, akinek a Szavában, a Bibliában ezt olvashatjuk: „ A férjeknek . . . úgy kell szeretniük feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert soha senki nem gyűlölte a saját hústestét, hanem táplálja és dédelgeti, mint ahogy a Krisztus is a gyülekezetet” (Efézus 5:28, 29).

A Biblia réges-rég megírta, hogy a dolgok ezen rendszerének ’az utolsó napjaiban’ sokan „természetes vonzalom nélküliek” és „vadak” lesznek (2Timóteus 3:1–3). Az, hogy a házasságon belüli erőszak így elterjedt, csupán újabb bizonyítéka annak, hogy pontosan abban az időben élünk, amelyről ez a prófécia beszél. De hogyan támogathatjuk a fizikai erőszak áldozatait? Van rá remény, hogy egy bántalmazó valaha is megváltozzon?

„Egy bántalmazó, aki a feleségére támad, ugyanolyan bűnöző, mint az, aki egy idegent üt meg” (When Men Batter Women).

Családon belüli erőszak — A világon mindenütt gond

  Amint azt a következő beszámolókból látni fogjuk, a világon mindenhol találkozhatunk arrogáns férfiakkal, akik durván visszaélnek az erejükkel a nőkkel szemben:

  Egyiptom: Egy Alexandriában végzett, három hónapos vizsgálat eredménye megmutatta, hogy a nők testi épségét leginkább a családon belüli erőszak veszélyezteti. Az összes olyan orvosi beavatkozásnak, melyet a helyi baleseti sebészetek nőkön végeznek, a 27,9 százaléka családon belüli erőszak miatt válik szükségessé (Résumé 5 of the Fourth World Conference on Women).

  Thaiföld: Bangkok legnagyobb külvárosában a házasságban élő nők felét rendszeresen veri a férje (Pacific Institute for Women’s Health).

  Hongkong: „Tavaly több mint 40 százalékkal növekedett meg azoknak a nőknek a száma, akik azt mondják, hogy megverte őket a férfi partnerük” (South China Morning Post, 2000. július 21.).

  Japán: Míg 1995-ben 4843 nő próbált menedékházban védelmet találni, addig ezeknek a nőknek a száma 1998-ra elérte a 6340-et. „Egyharmaduk azt mondta, hogy a férjük erőszakos viselkedése miatt van ott” (The Japan Times, 2000. szeptember 10.).

  Nagy-Britannia: „Minden hatodik másodpercben az ország valamelyik részén az otthon falai mögött megerőszakolnak, megvernek vagy leszúrnak egy nőt.” A Scotland Yard egyik jelentése feltárja, hogy „a rendőrség mindennap 1300 olyan telefonhívást fogad, mely családon belüli erőszak áldozataitól érkezik. Ez több mint 570 000 telefonhívás évente. Az áldozatok 81 százaléka nő, akit egy férfi támadott meg” (The Times, 2000. október 25.).

  Peru: A rendőrségen tett összes feljelentés 70 százaléka olyan bűncselekményekről érkezik, melyeknek férjük által bántalmazott nők az áldozatai (Pacific Institute for Women’s Health).

  Oroszország: „Egy év leforgása alatt 14 500 orosz nő halt meg a férje keze által, és további 56 400 nő szenvedett súlyos sérüléseket vagy rokkant le az otthonában dúló viszályok során” (The Guardian).

  Kína: „Új keletű gonddal nézünk szembe, mely egyre nagyobb méreteket ölt, különösképpen a városokban — mondja Jijun Csen professzor asszony, a Dzsinglun Családsegítő Központ igazgatója. — A családon belüli erőszak elkövetői manapság már nem érzik feszélyezve magukat a szomszédok miatt” (The Guardian).

  Nicaragua: „Nicaraguában jelentős mértékben növekszik a nők elleni erőszak. Egy felmérés megmutatja, hogy egyedül az elmúlt évben a nicaraguai nők 52 százalékát bántalmazta valamilyen módon a férfi partnere” (BBC News).

Intő jelek

  Egy vizsgálat alapján, melyet Richard J. Gelles, a Rhode Island-i Egyetem (USA) munkatársa vezetett, a következő jelek arra figyelmeztetnek, hogy az otthon falain belül fizikai és lelki erőszakra kerülhet sor:

 1. A férfi korábban már elkövetett valamilyen családon belüli erőszakos cselekményt.

 2. Munkanélküli.

 3. Évente legalább egyszer valamilyen illegális kábítószert használ.

 4. Amikor még a szülői házban élt, szemtanúja volt, hogy az édesapja megütötte az édesanyját.

 5. A pár együtt él, de nem házasok.

 6. Ha van munkahelye a férfinak, a keresete alacsony.

 7. Nem végezte el a középiskolát.

 8. A férfi 18—30 éves.

 9. Vagy az egyikük, vagy mindketten erőszakosan bánnak otthon a gyermekeikkel.

10. A család jövedelme nem éri el a létminimumot.

11. A férfi és a nő kulturális háttere különböző.

A családon belüli erőszak óriási hatással van a gyermekekre

(Forras:www.Jw.org.)