Szeretettel köszöntelek a VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
VERSEK-VIRÁGOK-VIDEÓK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s
ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon
öreg, jóságos bácsi haladt lefelé. Az út szélén álldogáló, hólepte fák
összesúgtak mögötte:
– Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel
csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és
falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból
minden jó gyerek cipőjébe.
Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és
körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt,
észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy
megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán
húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a
jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és
csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy
nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett
barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.
Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és
megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros
köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen
rosszak a cipői, levette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény
ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye
ajándékait a gyerekeknek.
S míg a jó öreg Mikulás vándorolt a
messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt.
Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői
cukorral telerakva ott állnak az ablakban. S míg álmodott, az útszéli,
kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig
egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát.
– Álmodj, csak álmodj! – susogták a fák, zizegték a csillagok.
S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s
annyi cukor és csokoládé került elő a cipőből, hogy az asztalt is
telerakhatta volna vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen
boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak:
– Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik…
De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember
csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor zsebébe nyúlt,
azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a
zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró
mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s
most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete,
mint egy álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában. Mikulás bácsi
boldogan hallgatta a nevetést. S a tündérek a jó öreget, miért jött
vissza mezítláb a földről. Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden
belemosolygott hófehér szakállába.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!