A szerelem mozgat napot s minden csillagot!

(Müller Péter)

Mindegy, hol vagy és mikor látlak.
Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell.
Csak tudni, hogy vagy.


(Müller Péter)

A szeretet feloldja az én-határokat.
Ahhoz, hogy szeresselek, át kell, hogy éljelek. Ahhoz, hogy átéljelek, beléd kell bújnom. Ahhoz, hogy beléd bújjak, föl kell oldódnom. Énemet föl kell áldoznom, hogy ne én legyek, hanem mi legyünk, ezentúl.


(Müller Péter)

Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.
Te magad változz, hogy a Titok Örök Fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd Tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra.

(Müller Péter)

A mai társadalom olyan beteg, hogy nem szabad közösséget vállalni vele.  

Neked is azt tanácsolom, hogy járj magánúton!  

Világítson a saját fényed, mint homlokon a bányászlámpa!  

És gyermeked homlokán is gyújtsd meg a saját lámpáját!  

És persze fogjátok…fogjuk meg egymás kezét!

Olyan világban élünk, amelyben-bármennyire elveszett és abnormális - Egyre többen lesznek a kevesek.


/Müller Péter: Szeretetkönyv/

Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele.


(Müller Péter)

"A férfi szépségének a lényege a nemesség. A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit."


(Müller Péter)

Ha szerelmes vagy valakibe, olyasmit látsz benne, amit mások nem látnak. És te sem fogod majd, attól a másodperctől kezdve, amikor megszűnik a szerelmed. Visszaszürkül, visszacsúnyul, jelentéktelenné válik. A szív szemével nézni azt jelenti, hogy fölfelé látunk; magasabbra és eszményítve.


(Müller Péter)

"Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?...
Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság.
Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz.
Érezted már?...
Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül
kellemes érzés.
Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán.
Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz...
Érezted már?"


(Müller Péter)

Ha jól figyelsz, rádöbbenhetsz arra is, hogy rossz érzésed nem is a tiéd: valaki helyett szorongsz, vagy éppenséggel valaki bánata suhant át rajtad, és árnyékba borította az egyébként derűs lelkedet.
Ha valakit szeretünk, érzéseit érezzük.


/Müller Péter/