Napi evangélium

2013. július 27. – Szombat

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle: „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.”
A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”

Mt 13,24-30

Elmélkedés:

A magvetőről szóló példabeszédet folytatja a mai evangélium. Jézus újabb példázatot mond arról, hogy a mag elvetésével még nem ér véget a történet. Jön az ellenség, isten ellensége, aki rossz szemmel nézi, hogy az emberekhez eljut az a tanítás, amelyet követve üdvözülhetnek, Istenhez juthatnak. A gonoszt az irigység motiválja cselekedetében. A rossz tanítás, a tévtanítás konkolyát hinti az emberi szívekbe, hogy mindenkit összezavarjon, megtévesszen. A jó és a rossz egyaránt jelen van a világban, környezetünkben, mindkettő hatással van ránk. Isten azért adja nekünk az igazság tanítását, hogy az üdvösségre jussunk. A gonosz, a sátán ezt meg akarja akadályozni, ezért nyúl a hazugság, a megtévesztés eszközéhez.
Hiába próbálnánk, nem tudjuk magunkat függetleníteni, elkülöníteni a rossztól. A szolgák is ezt akarják, erre keresnek megoldási lehetőséget. Az ő okosságuk abból látszik, hogy felismerik a jót és a rosszat, és a kettőt meg tudják egymástól különböztetni. Felismerik, hogy mi a búza és mi a konkoly, mit vetettek ők és mi származhat mástól. A bölcsességüket azért kell kiemelni, mert bizony sokszor nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól, és ez megnehezíti választásunkat, döntésünket.
A szolgák ugyan rögtön nekifognának a gyomlálásnak, de a gazda, Isten későbbre halasztja ezt. Isten tudja, hogy a gonosz megkísért minket. Tudja, hogy nem az ő üdvözítő szándéka az egyetlen erő, ami hat ránk. A jó és a rossz szétválasztása az aratás Urának, Istennek a feladata. Nem a mi feladatunk, hogy ítéletet alkossunk és azt végrehajtsuk. Az a dolgunk, hogy szabad döntést hozzunk a jó mellett.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Hála neked, emberek Teremtő és Megváltó Istene, aki hogy fényességedet az egész világ előtt kinyilvánítsad, nagy lakomát rendeztél, amelyen nem a jövendők-jele bárányt, hanem saját testedet és véredet szolgáltad föl eledelül, s szent asztaltársaságoddal minden hívő embert megörvendeztettél, üdvösségszerző kelyheddel megmámorosítottál, mert hiszen abban benne van a paradicsomnak minden gyönyörűsége, úgy hogy velünk lakomáznak a szent angyalok is sokszoros örömmel.
 

(forras:net)