2014. február 24. – Hétfő

Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”
Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!”
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.”

Mk 9,14-29

Elmélkedés:

Miközben Jézus a hegyen tartózkodott három kiválasztott apostolával, többi tanítványa azzal próbálkozott, hogy egy fiúból kiűzzék a gonosz lelket. Ami Jézusnak korábban többször sikerült, az apostoloknak most nem. A történteket a fiú apja meséli el Jézusnak, s immár az ő segítségét kéri. Jézus válaszából úgy tűnik, hogy a hitetlenséget jelöli meg a sikertelenség okaként, bár ez inkább a tömegeknek szól és nem az apostoloknak. Miután az apa kifejezi hitét, azaz kinyilvánítja, hogy hisz abban, hogy Jézus képes csodát tenni isteni erejével, megtörténik a gyógyulás. Megtapasztalja annak igazságát, hogy minden lehetséges annak, aki hisz.
Mivel az apostolok korábban megbízást kaptak Jézustól a gonosz lelkek kiűzésére és missziós útjuk alkalmával ezen a területen sikereik voltak, ezért jogosan várnák most is az eredményt. Meglepődnek saját tehetetlenségükön, s ezért kérdezik meg Mesterüktől, hogy most miért nem tudtak gyógyítani? Jézus válasza azt sugallja, hogy a gyógyítás feltétele az isteni hatalomra való teljes és feltétlen ráhagyatkozás, amelyet az imádság jelképez. A csoda tehát nem az emberi erőfeszítés eredménye, hanem azt mindig Isten teszi. Ha imádságainkban képesek vagyunk teljesen Istenre hagyatkozni, megtapasztalhatjuk Isten csodáit. A történet figyelmeztessen arra is, hogy a gonosszal szembeni küzdelmeimben Isten nem hagy magamra.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel!